Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Mészáros Mihály, a csépai halottlátó

„Nagybeteg volt az édesanyám úgy, hogy mán akkor nem is nagyon biztak hozzá

. Harmadnapnak előtte pontosan éjfélkor kinyilt a szobaajtónk. Testvérem szállt le az ágyrul, osztán az tette be. Másnap elment Mihály bácsiékhoz. Nem adta neki tudtára, hogy ugyan miért ment. Aztán Mihály bácsi azt mondta neki: Mér gyüttél Erzsi, te kiváncsiságból gyüttél ide. Mer nálatok pontosan éjfélkor kinyilt az ajtó, s te szálltál le betenni az ajtót. Ne ijedjetek meg, mert anyádnak az őrzőangyala volt. Utána harmadnapra meg is halt." ^ A beszélgetések során Mészáros Mihály elmondta a holtak külsejét, s tanácsokat is adott az élő hozzátartozóknak további viselkedésükre, az elhunyttal való kapcsolatukra. „Mihály bácsi mindig aszonta, hogy a halottakat nem szabad siratni, mer akkor nem tudnak menni a búcsúsokkal. A férjem megjelent és csurgott róla a viz. A könny mind ráment. A szemfedelük hosszabb volt elől, elázott és mindig rálépett ."^Elmond^

a a csépa

i ember azt is, ha az eltemetett hajadon lánynak rosszul tették fel a ko45 szorúját, az lecsúszott és attól nem látott. A nála járt Tömörkény Istvánn

ak s feleségének huszonnyolc halottját sorolta fel, pár szóval jellemezvén külsejét és halálának okát, majd elmondta helyüket a túlvilágon és lelkük üdvéért csendes misét, s imát mondatott. Az író halottai a másvilágon a Szentháromság templomában vannak, ezt mondta Mészáros Mihály

. Majd elmondta a Tömörkények által üzenetet küldő szeged

i ember tizenhét halottját is, akik a másvilágon szintén jó helyen vannak, a Boldogságos u , h.a. Szűz templomában. Érettük is imat és misemondatást kért. S mint ahogy Tömörkény

ek, úgy mások is ráismertek halottaikra. A haláleset után bármikor lehetett Mészáros Mihály

hoz menni, a halottról érdeklődni. „Mindig beszélt: nagypénteken, adventben, karácsonykor, mindig. Vasárnap is, farsangkor is. Mindegy, milyen napokon jöttek hozzá. Munkanapokon is jöttek, akkor kivezették őket ahol dolgozott. Hány családja is volt, öten-hatan. így kint lakott a szőlőbe nyáron, a nagymama volt itthon. Ha így jöttek vidékrül hozzá, valamelyik gyerekkel kikísértette a szőlőbe. Mentek azok a kukoricafődre, ha ott kapált, kimentek a munkahelyire, míg fiatalabb volt oszt dolgozott. Azért nem jött haza. Ab47 bul élt szegény ember, a munkájából." ' Napszaktól is függetlenül, bármikor megláto48 gathattak, reggel is, este is. Tömörkény

ek is este, vacsora utan voltak nála. Gyakran előfordult, emlékeznek vissza unokái, hogy beszélgetés közben munkáját sem hagyta abba. „Mikor beszélt, a lába között vót a szakajtó, csinálta, szurkálta, meg húz•/ , , , 4Q galta a tujit, közbe meg mondta a mondókáját. J Ahogy mondjak, nem tett kivételt senkivel. A visszaemlékezések szerint pedig úriemberek

, tanult emberek is felkeresték, nemcsak egyszerű falusiak. A hozzáfordulók többsége nő volt a híradások szerint, férfiak ritkábban látogattak el házába. A halála utáni sajtó szerint az orosz cári család egyik tagja is járt nála. Látogatásáról azonban a helyi hagyomány és a leszármazottak nem tudnak. A halottakról adott felvilágosításért, a beszélgetésért pénzt vagy más egyebet soha nem kért. Hiszen nem használhatta fel az Istentől származó tudományát anyagi javak megszerzésére, s a hiedelem szerint ez tudománya elvesztésével is járt volna. Sokan - Csépán ós vidékén - úgy tudják, hogy teljesen ingyen beszélt. A gyakoribb azonban az lehetett, hogy „nem kért semmit, de azt mondta, hogy amit szánnak, azt tegyék a Mária-szoborhoz. Mert volt egy nagy Mária-szobor a szobájában."^ Sok embernek pedig, amikor tartozása felől érdeklődött, azt mondta, hogy vagy tegye oda a szoborhoz amit szánt, vagy „adja oda a kúdusnak a nevibe".^

1 A beszélgetés végén külön kérés nélkül „feladta az imádságot a hozzátartozóknak, hogy mit imádkozzanak, mennyi imádságot mondjanak. Hogy ezzel segítsenek azon a halotton."^

2 „Mindég misét kért /mondatni/, vagy hogy a szegénynek süssenek cipót. „Akkor voltak kúdusok. Süssél egy kis cipót és add oda nekik. Vagy adjál pár fillért aszongya, a perselybe, akkor meg van bocsájtva a bűne neki. Hát ilyeneket ... mást