Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)

ban az egész magyar nyelvterületen. Ekkor bontakozott ki s terjedt el az új tánc és zenei stílus, amely éppen az Alföldön hatott legkorábban, és innen sugárzott szét távoli területekre. Eközben a palócság tánckultúrája sem maradt meg 18. századi formájában s még ke vésbé a csépa

iaké, akik új helyükön környezetükhöz hasonló tánckultúrát alakítottak kio Csépá

t hamarább elérte a tánciskola és a polgári táncélet mindent átható, sokféle divatja, mint a palócság hasonló falvait." Felföldi László megállapítása lényegében egybeesik a társadalmi élet, a szokások s népzenei hagyományok kutatásának tanulságaival. Itt tehát bizonyos negatívumok azok, amelyek Csépát elválasztják a kibocsátó északi területektől. E tényezők viszont a dél-alföldi tájhoz kötik a községet. Abban viszont, hogy Csépát hamarabb elérte a polgári táncélet divatja, nemcsak az északi területektől nagymértékben eltérő, a múltban gyökerező erős parasztpolgári fejlődését láthatjuk az Alföldnek, hanem a község nemesi múltját is. A nemesi községek korábbi, gyorsabb polgárosodására, mint tendenciára, a kutatások már eddig is rámutatat tak.

1

^ V. Röviden felvázolva igyekeztünk összefoglalni egy munkaközösség kutatásainak az eredményeit. Akadnak még nyilvánvalóan felderítendő kérdések, alaposabb kidolgozásra, elemzésre szoruló problémák. Ezzel a tanulmánykötettel magának Csépa községnek a történeti, néprajzi feldolgozása sem fejeződött be

0 A kötet célkitűzéseit azonban remélhetőleg sikerült megvalósítani. A népi kultúra vizsgálata során a kulturális kép jelenlegi, közelmúltbeli állapotának megrajzolásához, s megértéséhez nem elégséges a csak néprajzi jellegű vizsgálat. Nagymértékben figyelembe kell venni a kulturális jelenségek mögött meghúzódó ter mészét- és gazdaságföldrajzi, antropológiai, nyelvi, állami és egyházi közigazgatási hovatartozás megszabta körülményeket. Erre a kutatás többször felhívta a figyelmet

1-'

0 es Csépá

n igyekeztünk a sokszempontú kutatást megvalósítani. Ugyanis egy-egy közösség kultúráját mindezek a körülmények befolyásolják, meghatározzák, természetesen nem füg getlenül a közösség és műveltsége belső alakulásától, s külső kapcsolatrendszereitől, amelyek a közösséget szűkebb és tágabb környezetéhez kötik.

151 Igy természetesen igaza van Tálasi Istvánn

ak - csépa

i eredményeink is ezt igazolják -, hogy „valamennyi alföldi etnikai csoportunknak még népmozgalmi eredetétől eltekintve is sajátos alföldi jellegű műveltsége van".

152 Természetesen ez igaz, ha a műveltség, a kultúra egészét nézzük és minősítjük

0 Ugyanakkor csépa

i kutatásaink is a korabeli részkutatások hiányában tett túlzó megállapításnak minősítik Tálasi István

nak azt a véleményét, hogy plo „a palóc eredetű telepesek műveltségében is jobbára csak a nyelvjárás mutat lénye gesebb eltérést az átlag alfölditől, de erősebb vegyülés esetén még a nyelvi különbségek is eltűnhetnek

11 ,

15

^ Kutatásaink ezzel szemben megmutatták, hogy a népi műveltség számos területén sikerrel kereshetünk és találunk is olyan elemeket, amelyeket lényegi alföldi integrálódás ellenére a kibocsátó vidékekkel, közösségekkel kapcsolatba hozhatunko E területek közül feltétlenül ki kell emelni a sok archaikumot őrző n

ői tevékenységi köröket

, illetőleg az ugyancsak nagyon sok ősi elemet megőrző gyermeknyelv

et , gyermekköltészet

et. Az Alföld ilyenfajta kulturális tagoltságát - főleg a hitvilág, a szokások területén - az utóbbi években több kutató és sok tanulmány vizsgálta.

154 Az összehasonlító elemzés során, amikor a szerzők Csépát alföldi környezetével, illo az észak-magyarországi, palóc területekkel összevetették, alapnak természetesen Csépát tekintették. Egész kulturális képét, ill. műveltségének egyes elemeit kieme1-