Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)

belőle. E munka közben kerítésbe, létrába kapaszkodtak, esetleg egy fába. A létrát kb. derék magasságban egy állványra helyezték, hogy megkönnyítsék a kapaszkodást. E munka századunk első évtizedeiben a lányok, legények összejövetelét is szolgálta. A lányok egymásnak segítettek, a munka végeztével pedig az addigra odagyűlt fiúkkal játszottak, énekeltek, szórakoztak. Ennek a munkának és az összejövetelnek is egyaránt morzsoló ru m

orzsoiás a neve. E munkát a többi tiszazugi községben dörzsölő

nek hívják, s ez a neve az egész Tiszántúlon is. Szolnoky Lajos szerint viszont a „lábbal puhításnak a m

orzsoiás terminusa lényegében e rendszer /14. típus - BG./ területét jelöli".

11

^ Ez a terület pedig Nógrád megye egész területe, Pest megye északi sávja s Hont megye déli és keleti magyar lakta pereme. Figyelemre méltó módon ugyanaz a terület tehát, ahonnan a csépa

i társadalom meghatározó - egykor nemes - családjai származnak. A terminus Csépá

n kívüli alföldi előfordulása Szolnoky Lajos szerint a palóc kirajzásokkal van összefüggésben /

Alpár

, Apátfalva/

.

1 /?• térkép/ Van még más, e nógrádi, észak-pesti, honti területtel rokon jelenség is. Csépá

n a szöges kenderfésű neve héhel v

héhél

, amelynek csupán egyfajta változatát alkalmazták. A morzsoiás után kifésülték, hehelez

ték a kendert a héhel

en. Szolnoky Lajos kutatásai alapján a héhö-héhel terminusok és származékaik két nagy területi csoportban, „A nógrádi-északpesti körzetben", valamint Erdély magyarságánál vannak meg. „Dél-Alföldön való előfordulásuk magyarázatát a török idők utáni északi palóc területről a dél felé irányuló belső migrációban látjuk" - írja Szolnoky Lajos

. Ezen alföldi előf ox'dulási helyek között említi Alpár

t, Kistelk

et és Gyomát e A héhel y hehe jez terminus megtalálható a közeli Kuns z e nt márt o nb a n is ugyanennek a munkafolyamatnak, ill. 122" ! eszköznek a megnevezésere. A településtörténeti adatok ismereteben nyilván egy észak-magyarországi, s nem erdélyi hatásra, genetikus kapcsolatra gondolhatunk a ter125 minus elterjedésében. J /So térkép/ A kifésülés utáni legrosszabb ininőségű kendert Csépá

n kócnak nevezik. Ebből fonattak a köteles

sel, kötélverőv

el kocsikötő kötel

et, kötőfík

et. Szolnoky Lajos alapvető munkája szerint „a Zagyva és Ipoly közti palóc területen zárt csoportokban a kóc elnevezés használatát találjuk, míg a Duna-Tisza közén és a Dél-Tiszántúlon keverten a csepü terminus használatával".

1 ^ «A Duna-Tisza közére, valamint a Dél-Tiszántúlra a török utáni felvidéki területekről ideáramlott belső migrációban látjuk a kóc terjedésének okát."

12

^ $ 2agyva és Ipoly közötti terület pedig újfent megegyezik a Nógrád megyét, Észak-Pest megyét magába foglaló területtel, amely fő kibocsátó vidéke volt a csépa

i újratelepedésnek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szomszédos Tiszasas

on is - valószínűleg csépai hatásra - a kóc terminussal találkozunk. Azt látjuk tehát, hogy a kendermunkák vonatkozásában a község legteljesebb mértékben hasonlít a nógrádi területekhez, itt tehát megőrizte a magával hozott terminu127 sok nagyobb reszet, miáltal környezetétol elter. ' A kendermunkákhoz kapcsolódva említsünk meg egy ruhadarabot is, a szakácskát

. Ez a kis kötény neve, s elterjedési területe szintén Nógrád, Hont, Észak-Pest megye. Ugyanígy nevezik Csépá

n is a lakodalom, kenyérsütés stb. alkalmával felkötött kisméretű félkötényt. A terminus előbukkanása szintén a két vidék közötti kapcsolatok jele. A csépai kutatások során a hiedelmeket igyekeztünk maradéktalanul összegyűjteni. Ezek egy része a kötet tanulmányaiban, a megfelelő témáknak /táplálkozás, születés kisgyermekkor, halottlátó, ünnepi szokások, lakodalom, gazdálkodás stb./ jórészt megtalálhat óo Nem készült azonban önálló tanulmány e témakörben, s így elsősorban a hiedelmek alakjaihoz kötődő képzetek feldolgozása várat még magára. A hiedelmek terén a gyűjtési tapasztalatok szerint - viszonylag kevés az északi magyar népterülettel, a palócfölddel összevethető jelenség. Amik megtalálhatók, azok is elsősorban a gyermekijesztők közé sorolhatók, hiedelemtartalmuk már nincs. Az alábbi rövid elemzésbe a kö-