Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
Figyelemre méltó Magyari Mártá nál- az a megállapítása, hogy - az anyakönyvek alapján különösen a nemesi családoknál figyelhető meg a 18-19• század folyamán eléggé határozottan egy erős endogájiiiára törekvés. A nemtelen családok nyitottabbak voltak hozzájuk viszonyítva. Ez nem mond ellent Szabó László megállapításának, miszerint Csépá n a rétegek mobilitása nagy volt. Szintén anyakönyvi adatok alapján ugyanis Szabó László arra a következtetésre jut, hogy a múlt század első felében megkötött házasságok 73 %-át nemtelenek kötötték nemtelenekkel, a nemesek egymás közötti házassága 9 %, míg a nemesek nemtelennel kötött házassága 18 %-ot képvisel. A nemesek összes házasságkötése azonban nem éri el az összes házasságkötés 30 %-át, ami nagyjából meg is felel ekkor a két társadalmi réteg egymáshoz viszonyított arányának. A nemesnek nemtelennel kötött házassága azonban majdnem 20 %, s ez a körülmény - különösen a múlt század második felében, amikor is a nemesi származás már kevésbé vagy egyáltalán nem számított, hanem a vagyoni helyzet - nagymértékben a rétegek egymásba folyásához, mobilitásához vezetett. S e mobilitás egyre erősödő tendencia volt az utóbbi 100 évben. Ez a mobilitás volt az alapja, hogy a korábbi nemes-nemtelen ellentét fokozatosan nagygazda zsellér ellentétté alakult, s ez tükröződik mind a társadalmi kapcsolatokban - amint Szabó László rámutat erre írásában -, mind pedig a tudati viszonyokban, olvashatjuk Barna Mária tanulmányában. Ez a keveredés az oka, hogy ma már inkább csak halvány emléke él az egykori hadas, nemzetségi rendszerű településnek. Csépá n főleg a nemes családok települhettek igy. Egykori meglétére azonban a települést vizsgáló írásában Sztrinko István , társadalmat elemző cikkében pedig Szabó László is rámutatott. A Kanyó-rész . Kocsi-rész , C zucz-rész stb. megnevezések, falurésznevek utalnak erre. Mindez a palóc hagyományok fennmaradását is jelentheti, de lehet a nemesség sajátos helyzetében lévő oka is. Az okleveles fórrások szerint a 18. században azonban sokkal nagyobb, azaz meghatározó szerepe volt a nemzetségnek, az egyes nemzetséghez való tartozásnak. Ezt tükrözi a nemesi község 1789. évi szabályozása, amely megállapodásnak 9. pontja kimondja, hogy a község vezetését egy öttagú elöljáróság intézi, s e tagok mind egy-egy léniát /nemzetséget/ képviselnek. Igy pl. a n Szántó Léniá bul Kémes Kanyó Ferencz, az Csete-Léniábul Nemes Dévaji János, az Tzutz Léniá bul Nemes Tzutz László, az Palojt ai Léniá bul Nemes Csernus Farkas, az Tercsi Léniá bul pedig Nemes Závodczki Jakab Urakat" választották meg. /Kiemelés BG. - a transactio teljes szövegét Havassy Péter tanulmányának függelékében olvashatjuk./ A léniákat az alapító, foglaló családok alapján tartották számon. A nemzetség és had emléke mellett a rokonsági terminusokban is nyoma maradt a palócföldi származásnak. Szabó László részletesen elemzi ezt a részét a hagyománynak. Kutatásai során megtalálta Csépá n a sógorbácsi , kissógor . nagyángyi , ki s ángyi terminusokat, amelyeknek csupán egy nagycsaládi rendszerben van értelme, ahol az idősebb és fiatalabb testvérek férjét, feleségét kell és lehet így megkülönböztetni. Miután nagycsalád Csépán emlékezet óta nincs, e terminusok megléte palóc reliktum. Szabó L ászló szerint azonban a nagycsalád intézménye a 19« század elején meglehetett, bár ezt követően a zselléresedés miatt több kiscsalád kényszerült együttélésre, bővített háztartás vitelére. Nem találta meg Szabó László az após-anyós ipam-napam megnevezését, amelyek bár inkább tiszántúli terminusok, nincsenek meg Nógrád megyének azokon a területein sem, ahonnan a csépai családok jöttek. Emléke él annak is, hogy a nemesek egykor a Fal uban /a község központi része/, /6-7- kép/, a nemtelen családok pedig a Tobán nevű részen laktak 0 A Falu és más településrészek közötti ilyenfajta, utóbb természetesen inkább vagyoni eltérések megmaradtak századunkban is. A múlt századi összeírások azt mutatják, hogy nemesi telken épült a lakóházak többsége. Az 1827. évi Összeírás szerint Csépá n 246 ház volt. 18501851-ben pedig már 511, ami a község kétszeresére történt növekedését jelzi. Ebből az 511 házból 450 urasági volt, 38 keresztény zselléré, 16 zsidó zselléré, 2 ház a lel-
