Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
A Kunszentmártoni Híradó 1935» évi augusztusi számaiban, majd külön füzet alakban is megjelent Gonda Sándor csépai körállatorvosnak a Babonák és kuruzslások a Tiszazugban című írása. Gonda Sándor nak a Kunszentmártoni Híradóban Gazdanapló címmel állandó rovata volt, amely máig fontos forrás mind a földművelés, mind pedig az állattenyésztés helyi kutatásához. Gonda Sándor írásai mellett sok fontos adatot tartalmaznak Domokos Sándor nak és Túri Mészáros István nak a századfordulóra, Major Bálint nak és Veress János nak a múlt századra vonatkozó publikációi, valamint Szokody Gyulá nak a tiszainoka i, S zűcs Imré nek pedig a tiszaföldvár i református egyház történetéről szóló tanulmányai.^ Valószínűleg az arzénes per által is feltárt állapotok késztették - természetesen még a per előtt - 1922-ben a bencés nővéreket tiszazugi népmissziójuk megkezdésére. A tiszaugi Steer birtokos család támogatását élvezték. 1924-ben már Csépá n s külterületén is „nagy missziót" tartottak. 1927-ben Tiszaújfalub an telepedtek meg a bencés apácák, de tiszazugi külterületi belmissziójukat innen is folytatták. Vezetőjükről, Berecz Skolasztika áldozatos életéről, a nővérek munkájáról Radó Polikárp könyvben emlékezett meg. ' Az 1930-as evekben fordult Balint Sándo r figyelme a csépa i léleklátó felé, s kérésére Pataky Emil írja le a Mészáros Mihályról szóló helyi hagyo1 Q mányokat. Ezt követően az 1950-es évek során Illés Sándor és Kádár Lajos szociográfiai írásában és életrajzi vonatkozású regényeiben olvashatunk sok adatot a tiszazugi falvak eletéről, s C sépa rol is. J Az újabb tudományos kutatások sem kerülték el a vidéket. A Magyar Nyelvjárások Atlaszának Csépa , a Magyar Néprajzi Atlasznak pedig Tiszasas a kutatópontja. A vidék minden települését feldolgozta a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz /SzMNA/ az 1960-1970es évek fordulóján. Az 1960-as években folytatta' Csépá n történeti és néprajzi kutatásait Botka János . A község történetéről szóló monográfiája alapja a további kutatáso';nak. Néprajzi jellegű írásaiból a csépai szőlőművelés ről írt tanulmányát publikál21 / ' ta. Cs. Sebestyen Károly nak a Tisza menti, Szabó László nak pedig a tiszazugi nepi 22 építkezésről szóló tanulmánya sokáig nem talált folytatásra. Az 1970-es években megalakult tiszazugi munkaközösség tagjaként, ill. ennek munkájával párhuzamosan végzi csépa i alapkutatásait Csetényi Mihályné és Csetényi Mihály , akik többek között a szőlőművelés, az állattenyésztés, az ártéri gazdálkodás témakörét dolgozták fel. Munkájuk alapján ismerjük Csépa etnobotanikáját, a község helyneveit, ill. ezek hagyományait, az emberi élet fordulóihoz és a jeles napokhoz kapcsolódó szokásokat S időközben napvilágot látott a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz I. kötete is, amely a gazdálkodás, a társadalom, a viselet és a táplálkozás témakörökben a szélesebb kitekin, t< , , 24tesu összehasonlítást lehetővé tette. Ezek voltak tehát azok a legfontosabb előmunkálatok, amelyek megalapozták a csépa i kutatásokat, s megteremtették az elégséges feltételét egy csépa i történeti és néprajzi tanulmánykötet megírásának. A csépa i munkálatok Botka János . Szabó László és Barna Gábor tervei alapján kezdődtek 1978-ban. Ismerve a község lakosságának 18. századi eredetét, célszerűnek és tanulságosnak látszott a csépa i kutatásokat a palóc kutatás nagyobb keretébe is beilleszteni, s a megszokott és elfogadott kutatási szempontokon túl a palóc kutatás sajátos szempontjait is érvényesíteni. Mindenképpen tanulságosnak mutatkozott egy 18. századi palócföldi kirajzás népéletének elemző, összehasonlító , s lehetőség szerint t örténeti aspektusú vizsgálata , hiszen a palóc kutatás keretében még nem került sor hasonló kirajzás vizsgálatára. 1979« április 6-án Csépá n sor került egy munkamegbeszélésre, amelyen részt vett Bakó Eerenc múzeumigazgató, a palóc kutatás vezetője, a Szolnok megyei múzeumi szervezet több munkatársa, a tiszazugi munkaközösség számos tagja, a tervezett tanulmánykötet szerzői gárdája. Ezen a megbeszélésen, amelyen a községi tanácsi és pártszervek,
