Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
a Kunszántmárt oni Járási Hivatal képviselői is megjelentek, került sor a kutatás és a publikálás legfontosabb kérdéseinek rögzítésére. 2 ^ Ezt követően szerveztük meg a cséj3ai kutatótáborokat, amelyeknek zökkenőmentes lebonyolításáért köszönet illeti a helyi tanácsi szerveket, név szerint dr. Botka János tanácselnököt és Smuta Kálmánnét , a Kunszentmártoni Járási Hivatal főmunkatársát, aki egyúttal a tiszakürti alkotótábor vezetője is. Külön köszönjük Letanóczky Ernő plébános segítségét, támogatását. A kutatást munkaközösségben végeztük, egymás adatait tehát felhasználhattuk, mégis külön köszönjük gyűjtött anyaguk átengedését Tóth Judit , Kotics József , Molnár Agnes és Zpmborka Márta debreceni néprajz szakos egyetemi hallgatóknak. A csépa i kutatások célkitűzéseinek tisztázásához hasznos tanácsokat kaptunk Bál int Sándor egyetemi tanártól, akinek tanulmánykötetünket ajánljuk, Ujváry Zoltán egyetemi tanártól, Barabás Jenő tanszékvezető egyetemi docenstől, valamint PaládiKovács Attilától , az MTA Néprajzi Kutatócsoport igazgatóhelyettesétől, Bakó Eerenc ny. múzeumigazgató a kötet megszerkesztéséhez nyújtott sok hasznos tanácsot. Köszönettel tartozunk a kutatást és a publikálást finanszírozó helyi szerveknek és intézményeknek, az egri Dobó István és a szolnoki Damjanich János Múzeumnak és vezetőinek, a tanulmányok lektorainak, Kaposvári Gyula ny. megyei múzeumigazgatónak a képszerkesztéshez nyújtott segítségéért, s legfőképpen azoknak a csépa i embereknek, akik tudásukat velünk megosztották, munkánkat segítették, őróluk, elődeikről, közeli és távoli múltjukról, kicsit jelenükről is szólnak e kötet írásai. Róluk és nekik íródtak. II. A csépai munkaközösség kutatási célkitűzései a korábbi tiszazugi munkálatokra alapozottan szinte természetszerűleg adódtak. A település és vidéke alföldi centrális fekvésénél fogva alkalmasnak látszott, s alkalmasnak is bizonyult az egyes nagyobb alföldi tájegységekkel /Tiszántúl, Duna-Tisza köze, Dél-Alföld/, de a kisebb régiókkal is /Nagy- és Kiskunság, Háromváros, Békés stb./ fenntartott kapcsolatok, a kulturális egyezések és eltérések lemérósére. Ezáltal elsősorban az alföldi kép táji tagoltságának felvázolására is. Hiszen a munkaközösség a Tiszazugból kiindulva nagyjából azonos szempontú kutatásokat kezdeményezett és folytat a Duna-Tisza közén /Nagykőrös , Szabadszállás , Kiskunmajsa , Vezseny stb./. A munkálatok Alföld-kutatásba való beillesztését elősegítette, hogy kellőképpen feltártak pl. a Körös völgyi mezővárosok, több Csongrád megyei település történeti és néprajzi leírását ismerjük, rendelkezésünkre áll az Alföld centrális területeit feldolgozó Szolnok megyei néprajzi atlasz is, hogy csak a legfontosabbakat említsem. E tájak, kistájak közötti kapcsolatrendszerben, s az alföld i kulturális képben kellett megkeresnünk Csépa helyét, szerepét és kapcsolatait • A kutatás megindulásakor ismert volt már, hogy Csépa 18. század eleji újratelepitői bizonyos jól körülhatárolható észak-magyarországi megyék területéről költöztek jelenlegi lakóhelyükre. Messze elszakadva a kibocsátó Hont, Nógrád s Heves megyék területétől, be kellett illeszkedniük egy merőben más természeti, gazdasági, s kulturális közegbe. Nemcsak a természetföldrajzi viszonyok voltak mások a Tisza-Körös zugban, hanem a társadalmi és a vallási viszonyok is. /5« térkép/ A környező települések /Tiszasas , Tiszaug , Tiszakürt stb./ református jobbágyfalvak voltak, kisebb-nagyobb uradalmakkal területükön. Ebben az időszakban kezdett újratelepülni, községgé szerveződni Kuns ze ntmárt on , a közeli kiváltságos nagykun település, amely katolikus lakosságának többségét a Jászságból nyerte. Ezenkívül Csongrád város volt jórészt katolikus, s Cibakháza , amelynek 1756-ig Csépa is filiája volt. A környező jobbágyialvakkal ellentétben Csépa lakosságának nagyobb része nemes volt . /4. térkép// 7
