Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Mária: Eredettudat és történeti hagyományok Csépán
Sokan beszéltek a nemesi cím tárgyi bizonyítékáról, a kutyabőrről. Sajnos nem találkoztam olyan családdal, ahol ezt megőrizték volna. De egyesek visszaemlékezéseikben pontosan ie tudták írni. „Egy 60-70 cm-es kutyabőr vót a padláson, emlékszem rá kislánykoromból. iiemzeti színű fonál vót a szélén. Keresztülhúzták rajta. Az alján kis kerek fában pecsét vót, rajta meg kard, ezen ment át a fonál. Az első örökös őrizte a kutyabőrt, az en nagyapám. De elveszett az árvízkor, 19-be."^ Most térjünk vissza újra a község életéhez, a nemesi múlt általánosabb emlékeinez. uValamikor meghatározó volt, hogy a faluban hány nemes volt. Kisnemesek lakták zömmel." Bizonyos fokú tisztelet nyilvánul meg a következő közlesben: „Mind jó állású emberek vótak. Képviselőválasztásokon nemesi joggal szavaztak. Ha 10-12 köblös 4-6 födje vot, akkor." Ennek épp az ellentétes érzelmű beállításával találkoztam egy másik megkérdezett véleményében. „Mutatta az ember, hogy gőgös, nem becsülték egymást, a különbözet elt a tudatban. Kalapot kellett emelni előttük. Megkülönbözött tarsaságuk vot." Mint már szó esett róla, Csépa n nem alakult ki úrbériség. A gazda szerződés, megegyezés alapján állapodott meg a zsellérekkel a munkafeltételekben. Ez viszont kezdetben igen erősen vonzotta mas vidékek szegény parasztjait. Számuk szaporodtával azonban helyzetük is egyre romlott. A birtokos sok esetben megszegte a megállapodást, vagy az újabb szerződést már nem kötötte meg. Ennem ellenére Csépán jobbagyságról nem beszélhetünk. ' Gyűjtéseim során mégis nem egy esetben bukkant fel a kire jezés. „Jobbágynak nevezték azokat, akik nem nemesek voltak, címtelenek." Egy másik adatközlő már jelzi a fogalom kissé általánosított abb használatát is. „A nem nemeseknek nem volt szavazati joguk, mzek voltak a jobbágyok. De nem teljes jobbágyok. Az egyik gazdától a másikhoz csak úgy mehettek, na engedélyt kaptak a gazdájuktól." Sőt, mint ahogy azt rosszallóan, talán kissé sértetten megjegyezték: „Előfordult, 43 hogy a joobágyot tegeztek." A töboseg azonban inkább a cseléd vagy a zsellér szót használta a majorsági munkások megnevezésére. Pontos felidézését hallhattam e sajátlagos függőségi viszonynak, amelyről a bevezetőben már szóltam. „Zsellérek vótak, akik dógoztak, részibe. Aratáskor meg máskor nagy dologidőbe is megmondták, hogy mennyi időt kell eltölteni. Konvenciót adtak, zsírt, sót, lisztet. Cselédházak vótak. Tarthattak valammenyi aprójószágot. Szolgálóknak, cselédeknek vót ódalt lefelé a cselódhaz, bent az udvarba. "Vót kocsis, béres, szolgálók, kinek mennyi. Egész csaladokat tartottam ők!" ° AZ adatközlő szintén egykori nemesi családból származik, érthető tehát, ha a kétségtelen realitás mellett, kissé elfogult hangot üt meg. Egy - a nem is olyan távoli múltat, az 1920-30-as éveket idéző - visszaemlékezés még nyomokban tartalmazza a 19« századi majorsági cselédség és a nemesek viszonyát. „Az urain cseiédember volt, mikox* megesküdtünk. 14 évig laktunk a Dómján tanyáján. Arra ettük az új kenyeret, amit majd a nyáron megdolgozunk érte. A Pom jan nak 200 kataszteri hold földje volt. A Lapos on volt egy tanyája, a Felsőföld ön is egy. Cseléde voit három, a Felsöföld ön volt egy gazdaféle cselédje, annak adta ki a munkát. Az Also tanyán volt egy béres, meg mink ketten, az én uram kocsis volt. 39-be 50 gyüttünk el töle."^ Kern szabad viszont azonosítani a cseléd - gazda ellentétet a zsellér - nemes ellentéttel. A nemesek nagy része már a századfordulóra, sőt még korábban elvesztette nagyfokú vagyoni biztonságát. Sokan áttértek a gazdálkodásról az iparosságra. Sokan mondták is, hogy „szegínyek vótak a csép aiak." Mivel Csépát kisnemesek lakták, nem voltak képesek az egyre szaporodó szegényparasztságnak munkát biztosítani, ezek az emberek más megélhetés után néztek. Rozmis Péter így számolt be erről: „ Csépá nak s ok volt a szegény népe, kicsi volt a határ. A cselédeket Tiszasas alkalmazta. Akinek öt hold földje volt, az már cselédeket tartott." A múlt század végén megindult nagyszabású árvízvédelmi munkák, a Tisza és a Körös-menti gátak építésében a környék nincstelenjeinek tömegei vettek részt. Csépá ról is sokan vállalták a kubikosok fáradságos munkáját.
