Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Mária: Eredettudat és történeti hagyományok Csépán

Vizsgáljuk tovább a nemes - cseléd kapcsolatot, különbségeket. Humoros, talán ironikus hangú ezzel kapcsolatban Dúzs Jánosné emlékkepe: „A nemesek nem nagyon dógoztak. Vót nekik béres, cseléd. Kislány vótam, mikor hallottam, hogy azt mondja az asszony: 'Főzni kék a gazdának!* - és megvakarta a hasát. - 'Hát a cselédeknek?' megvakarta a fenekét." Az előbbiekben már szó volt a nemesek jogairól. Az élet különböző területein fellelhetjük ezeket. Lássuk most mind együtt, megemlítve a kötelezettségeket is. „Kutyakötelességük volt a katonaság." Egyesek azonban megtalálták a kibúvót e alól. „A háború alatt volt olyan, aki anyagilag jobban állt, és megvásárolta, hogy ne menjen el a háborúba." „Felmentettek néhány embert. Például a Mátyusok megváltották magukat, nem voltak háborúban." A jogok gyors egymásutánban: „Képviselőválasztásokon nemesi joggal szavaztak." „Hídon nem kellett neki fizetni." „Adót se igen fizettek. Ha valamit elvittek, el nem vehette senki, még a bíróság se ítélkezhetett felette." „A nem nemesnek ki kellett térni a nemes elől. Süvegelni kellett őket." „Szabad nemes volt a csépai nép. Ha a portájára bement egy jószág, az az övé volt." „A nemesek udvarára még a pandúr se mehetett be. Ha valaki lopott, oda vitte." „Pandúrok az uraság védelmére voltak felállítva. Ha a nem nemesek rosszul viselkedtek, deresre húzták, vagy kikötötték." Ugyanezt bizonyítja Szállási Sándor Tiszazugról szóló monográfiája is csen

a

i és tiszasas

i adatok alapján: „Úrbériség nem volt. Talán ezért volt Csépa a környék legtolvajabb népe. Nemcsak az ingoványok miatt, hanem mert a nemesi portára nem ha51 tolhattak be a zsandárok."^ „A betyárok, tolvajok dolgát megkönnyítette, hogy Csép_a lakói nemesek voltak, s mentelmi jogot élveztek. A zsandárok, pandúrok ide nem mehettek."

52 Nem véletlen, hogy minden megkérdezett elsőkent ezt - a nem éppen dicséretes hagyományt ragadja ki a nemesek életéből. Ha másra nem is, de erre emlékeznek, erről hallottak szüleiktől, nagyszüleiktől. Többek között ez a mentelmi jog és a vele járó visszaélések sora tette Csépát hosszú időn át idegenné, kuriózummá a Tiszazugban. Az eltérő szokások, a nyelvjárás mellett emiatt is alapvetően különbözött a környező falvaktól. Vizsgáljunk meg néhány példát közelebbről. Az adatok egy része csak a puszta tényt közli, többé-kevésbé általánosítva. íme egy válogatás: „Ezek bizony lophattak is, mer a nemesekhő még a vármegye hadnagya se mert be menni!" „Ha a nemesnek a portájára bement a jószág, agyonüthette és kisajátíthatta." Bővebb magyarázattal, a jelenség pontosabb leírásával már sokkal kisebb számban rendelkeznek. Ezek egyik csoportja a lopás körülmenyeit mutatja be, a másik a jogaik védelmének módját. „Nem messze vót a Kékes /legelő neve/, oszt ott vótak a kiskanászok, birkát őriztek. Oszt elmentek ezek a nemesek egy béressel, oszt felhajítottak egyet. Ne ezekhez a nemesekhez nem mehetett be a hajdú, olyan hatalmuk vót. Igy loptak. Ne 55 az udvarukra be nem engedték a hajdúkat."""^ A másik csoport példája: „A nemesi címert büszkén viselték. De ha meggyanúsították például lopással, kiállt a piszkafával a pitarajtóba, ha mentek hozzá. Megsuhintotta, oszt azt mondta: 'Ezen nem mehet be senki, ez nemesi terület. Disznókat is loptak, a kéménybe rejtették."

54 . A nemesek természetesen külsőségekben is különböztek a többi embertői. Lakásuk, lakóhelyük már messziről felhívta magára a figyelmet. Nagyobb, rangosabb volt