Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
Mikor kijöttek, nótát énekeltek, bent újra zsoltárt." így szellőztették a fejüket. Voltak, akik a bor hatására elbóbiskoltak, s felriadva más énekbe vágtak bele. /Pl. Mennyből az angyal... 45» sz./ „Vótak olyan énekes emberek, akik olyat énekeltek, hogy csak éppen időkitöltésnek vót jó. Ha bővebben vitték a bort, úgy beleizeledtek, hogy éjfél után jöttek rá, hogy haza kéne menni. Akkor aztán vót értéktelenebbnél, értéktelenebb ének. Világi ének nem vót ugyan közte, de mán éppen csak az hiányzott, hogy nótára fogjanak rá. Nó, ugyan vót mán abba olyan hangulat, hogy inkább mondott vóna nótát, mint éneket." Ha fiatal leány vagy legény volt a halott, a jegyese zenészeket fogadott, akik a halottas szoba udvari ablaka alatt húzták a hallgató nótákat. Ezek a zenészek kisérték a temetési menetet is. A „Könyörülj Istenem"-mel kezdett a kántor, amikor a menet elindult a háztól. /40. sz./ Aztán játszani kezdtek a zenészek. A szertartást 12 nem zavarták, arra vigyáztak. „Lehullott a rezgő nyárfa... és „Most van a nap lemenőben..."^ ezt játszották a koporsó leeresztésekor. Birósabb ház aknál halotti tort tartottak. Ha fiatalt temettek, a torában is zenészek muzsikáltak. Ellakták a halott lakodalmát . Ahol tor nem is volt, temetés után estére „főztek, osztán tettek fére a halottnak is. Hátha hazagyün szegény, maj legalább eszik!" Otthagyták az asztalon, kitálalva. „Csak vót úgy, hogy megette a macska, ós mondták: ügyi, hogy jó yót t hogy tettünkt mer megette a halott ." Ha éjjel recsegett a padló vagy a bútor, azt mondták: „Hazagyütt a halott 0 Zörgött éjjel." A temetés napján „este vacsoráztak, többet főztek: Szedjünk, tegyünk szegénynek fére, tegyünk, hogy egyen az is iTettek osztán, még kanalat is mellé. Ehetett a halott, ha bírt vóna!" Az egész Tiszazugban több változatában ismert az evés közben megfulladt és a ravatalon feléledt halott története. Óberna Lászlóné családjában azonban valóban az történt meg, hogy feléledt a ravatalon nyugvó, „Mikor a nagyanyám siratta a két gyerekét, a karját rátette a fiára, az feléledt a koporsóban, de nem lett normális. Nem tudta, hogy került oda, hogy öltözött át. ötéves lehettem." A lakodalomhoz néhány dal még ma Is szorosan kapcsolódik. Pl. a Lakodalom van a mi utcánkban, 1 ^ Ki tanyája ez a nyárfás, 1 ^ vagy a Jaj de csinos menyecske lesz ebifi bői a lányból - kezdetű nóták, illetve az Adjon Isten édesanyám, jó estét c. népdal /37» sz./ és a seprűtánc dallama /30» sz./. Az első két nótát az utcán játszották, énekelték vagy, ha tanyára vitték a menyasszonyt, amikor a tanyaudvarra kanyarodtak. A menyasszony-beköszöntő népdalt is ugyanakkor, még tánc alá is húztak, amikor bementek a házba. A Jaj de csinos-t pedig a menyasszonytánc kezdetekor. A seprűtáncot ^ a vendégek kérésére kellett mindig bemutatni. A szűrös ök vagy hívatlan ok éjfélkor jöttek a lakodalmas házhoz, ahol együtt ettek-ittak, mulattak a a vendégsereggel. Ha a vendégek közül valaki éjfél előtt távozni készült, a háziak elálltak az ajtót, ott kezdtek újabb-újabb dalt, hogy az elmenőt maradásra bírják. Az öregebbjei, a férfiak rendszerint külön vonultak egy másik szobába és a zenészektől távol, a maguk kedvére dalolgattak, hosszabb nótákat, balladákat is. A faluban a Polgári Körn ek, Gazdakör nek és Iparos Kör nek megvoltak a maguk b áljai , amelyek jelentős eseménynek számítottak. A Polgári Kör pl. évente 3 bált tartott. Ebből kettőhöz, a Péter-Páli aratóbálh oz és a szüreti mulatság hoz felvonulás is kapcsolódott. Ilyenkor a Polgári Kör zenészeihez kisegítőket hívtak. Rézfúvós magyarbanda volt, kocsin mentek a felvonuláskor. A bálban aztán 'népdalokat és müdalcsárdásokat vegyesen már vonós hangszereken játszottak. Az úgynevezett „Ma-
