Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
lés előtt sózatlan disznózsírral kenegett ék, masszírozták az ajkak környékét, mivel azt tartották, hogy így könnyebben tágul. Ezt is dunna alatt végezték, a szülés levezetéséhez hasonlóan. A fájások sűrusödtével egyre gyakrabban néztek a dunna alá. Ők is felnyúltak, két ujjal vizsgálták, eltünt-e már a méhszáj? Ha eltűnt, s a burok nem repedt meg, megrepeszt ették. Görögné szerint ezt csak akkor szabad, ha a hüvelyből az zacskószerűen kitüremlett. Szülés közben szűkszájú üvegbe fúvatták , hogy ezzel a szülő nőt nyomásra kényszerítsék. Volt olyan bába is, aki oktatta az anyát, mikor nyomjon. A dunnát csak akkor emelték fel, amikor a gyerek felsivalkodott. Az ágyról még a lepedőt is leszedték a háziak. Szalmán, szalmazsákon, rongyokon szültek. A bábák egy része ezzel mit sem törődött. Kevésnek volt gumilepedője, kevesen követelték meg a lepedő használatát. A rongyokat ezután rendszerint elásták, kidobták. Egy 1928-ban szült nő így beszélte el szülését. Az elbeszélés lehetőséget ad a bábák tevékenységének összehasonlítására. Száraz szülése volt, este 6 órától reggelig kínlódott, a bába segíteni nem tudott. A méhlepény is nehezen vált le, s ezen sem tudott segíteni. Amikor a lepény kijött, nem ellenőrizte, elásta a ganaj ba /trágyadomb/. A lemosást mosdótálból végezte vagy vizesruhával törölgette, tehát a fertőzés veszélye mindkét esetben fennállt. Szülés után a bába vizesruhát rakott alája, nem tudja, miért? A köldökzsinórt a háziak ollójával vágta el, de előtte nem fertőtlenítette. A köldökzsinórt a többi bába babapertlivel kötötte el, de ő még ezt sem hozott, és így cérnával kötötte el. Az újszülött szemébe sem cseppentett, pedig akkor gyakori volt a sárgás, gennyes szemfolyás. Egy hétig kijárt, de a tennivalókat - hacsak tehette - átruházta az anyára. t»A fizetséget ennek ellenére kikövetelte. Ha valaki nem tudott pénzzel fizetni, annak annyi napon át kellett kimenni a szőlőjükbe nyitni, metszeni stb. ahány napig kijárt az anyához." Sok olyan esetről számoltak be, amelyek mai szemmel nézve szinte hihetetlennek tűnnek, „a második gyerek gyorsan gyütt. Az uram a bábáé ment, a szomszédasszony a kenyérsütést hattá ott. En kínomba hasra feküdtem, a gyerek meg félig kinn, aléltan, nyakra tekeredett zsinórral. A szomszédasszony ijettibe visszatolta a gyereket, ahogy tudott lazított a zsinóron. Utána gyorsan világra gyütt és életre kapott." A szomszédasszony a gyereket becsomagolta, de a köldökzsinórt nem vágta el. A szülő nő aléltan, hason feküdt továbbra is. Az érkező bába kétségbeesetten látott munkához. t ,Legalább hanyatt fektették volna, mert ha belesült a mássá /méhlepény/, ő nem ússza meg börtön nélkül." Utána kijárt két hétig és gondosan ápolta, hogy rendbe jöjjön. Az idősebbek azt mondták, hogy a burokb ól egy darabot a gyerek tenyerébe kellett volna varrni, hogy szerencsés legyen. Egy száz évnél is idősebb kort megélő asszonynak tíznél több gyermeke született. Alacsony, kicsi, vézna asszony volt. Szegények voltak, férjével együtt cselédeskedtek. Bábát csak az első szüléseihez hívott. Elleste a szülés körüli teendőket, s ha tehette, nélkülözte a bábát. Mondta neki a tiszteletes asszony - akinél szolgált a Tisza melletti birtokon -, Maris, szólj, ha baj lesz, mert látom, utolsó órás vagy! Délelőtt kinn járkált, tett-vett. Egyszer csak nem látják Marist. Fölmázol ta a földpadlót, vizet melegített, megszült, elvágta a köldökzsinórt , megfürdette, bepólyált a a kicsit. Amikor vitte ki a fürdővizet, nagyot néztek, hogy Marisnak nincs hasa. Orvosnál sem volt, és gyerekágy at sem feküdt . Ugyanez az asszony, ha a szükség úgy kívánta, pl. a háború idején, maga is bábáskodott. Az 1930-as években már tiltott volt a bába nélküli szülés - büntetés is járt érte -, ezért egyre kevesebben mertek rá vállalkozni. Az 1920-as évek előtt tevékenykedő idősebb bábák még alkalmazták a két kisszéken ülve szülést , de a bába nélkül szülő nőknél is gyakori volt. Azt tartották, amelyik gyerek rendesen fekszik, annak könnyebb így a születés. Az önellátók elvágták a köldökzsinórt , leköt ötték, a gyereket betekerték, majd lefeküdtek. Mikor erőre kaptak, akkor mosakodtak meg és fürösztötték az újszülöttet. A székek közé természetesen ringyet-rongyot tettek, arra pottyant a gyerek.
