Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
Volt olyan bába, aki oldalra fektette a szülő nőt. Szülés után altestére hideg vizes borogatást tett, a vérzés csökkentése érdekében. A szülésnél a férfiak általában nem voltak jelen, ők sem szerették, de a bába sem látta szivesen az idegeskedő férfiakat. Akinél a férj jelen volt, ott a vajúdó feleség a kezét fogta, szorította, így próbált enyhíteni fájdalmán. A gyors szülés miatt a fürdővizet sem érkeztek megmelegíteni, ezért a gyermeket becsomagolták. Elég gyakori volt, hogy a szülő nők párnája alá a férj egy ruhadarabját helyezték a könynyebb szülés reményében. Katolikus községekben, pl. Cibakházá n a szülés szerencsés lefolyása érdekében óraimádság ot tartottak. Nyolc-tíz szentasszony , főleg a rózsafüzér társulat tagjai, összefogtak és imádkoztak. Az asszonyokhoz és megesett lányokh oz, sőt betegekhez is eljártak, és végezt ek óraimát . Ilyenkor étellel vagy itallal kínálták őket a háziak. GYERMEKÁGY A szülés várható idejére igyekeztek tehát a lakást rendbe tenni. Idősebb adatközlők szerint Csépá n ez alkalomra sátoros vagy szúnyoghálós ágyat állítottak. A célt azonban - a rontó hatalmak elleni védekezés - már kevesen ismerik. Lapocsai Lajosné cibakházi bábaasszony még a II. világháború után is látott ilyet. „A Sárszeg et /uradalmi birtok volt/ nagy katolikus népség lakta. Az anya és gyermeke ágyát supellátt al vették körül. A férj és feleség együtt készítették. Léckerethez vagy gerendához lepedőt erősítettek, de volt aki gyékényből készítette. Az ajtónyílást lepedővel függönyözték le." Míg az avat óra nem ment el, addig itt feküdt. A cél, hogy a beteg asszony hoz senki be ne nézzen, mert megront ják őt s gyermekét is. H Az igazi katolikus asszony a supellátb a nem engedett be senkit, a gyereket sem mutatta volna meg a világért sem." „Olyan igazi szentasszony is volt, akit az ura őrzött, a látogatókat még a supellát közelébe sem engedte. Az ételt is az ura vagy az anyja adta be, hogy az avatás ig senki se láthassa." A gyermek ruháit, pelenkáját a kemencén szárították, hogy ne lássa meg senki. Mielőtt ráadtak, megszentelt ék. A gyerek fürdővizébe szenteltvizet csepegtettek, dunnájába feszületet dugtak. t ,Az avató előtt csuda féltették." Nyolc nap elteltével elmentek az avató ra a templomba. Utána már nyugodtak voltak, a pap megszentelte őket, a rossz nem foghat rajtuk. Ezen oknál fogva az avatásig kevesen látogattak. Ez a szokás az 1930-as évektől fokozatosan kezdett megszűnni, de a rontástól való óvás továbbra is megmaradt. A szülő anyák házilag varott ingbe, hálóréklibe öltöztek. Az igényesebbek a gyermekágy idejére legszebb ruhadarabjaikat vették fel, s legszebb ágyneműjüket húzták fel. E ruhadarabokat kézzel vagy géppel gazdagon hímezték. A szülés után, amig az anya váladékolt, tisztult, lehetőség szerint használtak gumilepedőt, harántlepedőt. A fukarság, tudatlanság, igénytelenség azonban sok furcsa esetet előidézett. Volt, aki a szülőágyhoz hasonlóan csak rongyokat rakott maga alá, mondván: úgyis el kell dobni. Emiatt könnyen fertőződött az anya, ami sokszor a halálát okozta. Az újszülött gondozását ilyenkor ismerősök, rokonok, keresztszülők vállalták. A gyermekágy at 7-10 napig feküdt ék, de volt akit a körülményei kényszerítették, hogy előbb felkeljen. A gyermekágyast általában szeretettel, féltő gondozással, érdeklődéssel vették körül. A gyermekek számának növekedésével ez azonban csökkent. A gondozás, segítés elsősorban a szülő nő anyjának volt a kötelessége. Ha a fiatalok külön laktak, gyakran előfordult, hogy a gyermekágy idejére az anyjához költözött a szülő nő. Ez azonban csak az első, esetleg a második gyerek szülésénél volt így. Nagyobb törődést, érdeklődést általában a no családtagjai, rokonai mutattak. A gyermekágy ideje alatt a bába is rendszeresen ápolta, segítette az anyát és gyermekét, a
