Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
lit adott rá, majd be pelenkázt a. Fejére sapkát vagy fityulát tett, melynek célja nemcsak a melegítés, hanem a fül leszorítás a is volt, hogy ne legyen csajla . Ezután pólyázt a. Általánosan elterjedt szokás volt, hogy a gyerekek kezét-lábát leszorít ották a pólyában, hogy ne maradjon görbe. Görög Károlyné ezt nem tette, ő tudta, hogy legkényelmesebb a gyereknek a méhfekvéses testhelyzet. A legtöbb helyen pehelypólya volt, amelybe a gyerek belesüppedt, belemelegedett, nem tudott jól mozogni. A gyereket a bába igyekezett gyorsan ellát ni, majd az anyához fogott. Az anya alól kiszedte a harántlepedőt , a levált lepényt félretették. Az anya alá mosdótál at vagy saját ágytálát rakta. Kancsóból csorgó langyos vízzel lemosta, kézfejjel, felülről lefelé haladó kézmozdulattal. Vissza sohasem húzta a kezét, hogy ne fertőzzön. Csak a test külső részét mosta, a belső részhez nem volt szabad nyúlni, az önmagától kitisztult. Csak akkor irigait szülés után, ha az orvos elrendelte. Repedés, külső sérülés esetén hipermangás vagy neomagnolos vízzel mosta le a szülő anyát. Ha a szülő nő berepedt, s erősen vérzett, vagy a lepény nem akart leválni, ő mindig orvost hivatott. A lemosás után az anya alá tiszta gumilepedőt , erre harántlepedő t terített. Erősebb vérzés esetén a láb közé frissen vassalt pelenkát helyezett. A háziakra ráparancsolt, hogy a fertőzés elkerülése végett szükség esetén cseréljék, főzzék és vasalják. A levált lepényt tenyerére helyezte, ellenőrizte egészben jött-e ki, illetve járulékos lepény-e ? Ha híja volt, akkor orvost hivatott, s ő választotta le a hiányzó részeket. A háború ideje alatt - amikor nem volt orvos a faluban - ő is végzett leválasztást. Felnyúlt a méhbe, leszedte a bennmaradó részeket, a lukra ráhelyezte s így ellenőrizte, van-e még híja? Ha benn maradt egy kis darab is, az anya súlyos beteg lett vagy meghalt. A méhlepényt ezután eldugott helyre, rendszerint a ganajba /trágyadomb/ elásták. Volt rá példa, hogy a méhlepényt /placenta/ a szülő nő arcán végighúzták, hogy a foltok az arcáról eltűnjenek. Több adatközlőm elmondta, volt aki személyesen elvégezte a következőkben leírtakat. Az anya menyasszonyi fátylát, koszorúját régebben kis faliszekrényben összehajtva tárolták. Ebben helyezték el a gyermek leszáradt köldökcsonk ját. Hétéves korában a gyermek kezébe adták a bog ot » hogy bontsa ki. /Régebben babapertliv el kötötték el a köldökzsinórt és így keletkezett rajta a bog./ Amilyen gyorsan, ügyesen bontotta ki, olyan ügyes lett a munkavégzésben. Egyik adatközlőm az iskolába készülődött az első vizsgájára, amikor szülei kezébe adták a bog ot. Addig nem kapta meg a vizsgalapra a két fillért, amíg ki nem bontotta. Az orvos hívása ellen legtöbben tiltakoztak, részben anyagi, részben szemérmességi okokból. Azt tartották jó bábának, aki nem hívott orvost. Görög Károlyné mindig frissiben összevarratta a repedést. nNem is maradt utánam lecsúszott méhjű asszony ." A méh támasza a hüvely, ha megrepedt nem tudta tartani a méhet, ezért kicsúszik és lóg. Váladékol és nagyon fáj, az illető görnyedten járt. Akinek módjában állt, hogy fájdalmát csökkentse, méhgyuru t rakott fel. Görög Károlyné 4-5 napon át kétszer, utána - az egészségi állapottól függően még 4-5 napig - már csak egyszer járt el lemos ni az anyát, és füröszt ötte a gyermeket. Fürösztés közben nagyon ügyelt, amíg le nem száradt a csonk . Kb. egy hét után leszáradt a csonk , utána még néhány napon át porral beszórta. A köldökfáslit kb. a gyermek egyhónapos koráig használták, ha nagyon sírós volt továbbra is, hogy ne dudorodjon ki, sérvet ne kapjon. SZÜLÉS NEM TANULT BÁBÁKNÁL Csépán Görögné működése előtt és alatt a többi bába továbbra is alkalmazta a masszírozást. Úgy vélték, ennek hatására igazodik a gyerek. A terhesség ideje alatt, szülés előtt, szappanos kézzel a hasat, derekat, combot masszírozták. Közvetlen szü-
