Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
3. Én kis kertész legény vagyok , rózsavízzel locsolkodok , szépen kérem az anyját , de még szebben az apját , ad.ja elő a lányát , hagy locsolom a haját , mint a pünkösdi rózsát ! Húsvéthétfő délutánján már a lányok locsoltak. Ekkor visszaadták a legényeknek a délelőtt kapott sok-sok vödör vizet. Húsvét második napján már főztek. Volt még az előző napi - esetleg szentelt ételekből, amelyekhez egy kis húslevest készítettek. Szent György napja /április 24./ Fontos határnap. Ekkor hajtott ki először a gulya és a csorda . Rossz idő ese tén Szent György-nap és május elseje között. A gulyás nak az elállás, a munkaviszonyának kezdete, első napja, mivel őt kihajtástól beszorulásig alkalmazta a Legeltetési Társulat. Az első világháború után Szent György-nap lett a cseléd ek szegődésének, munkahelyváltoztatásának is a napja, amelyet akkor a korábbi újévi terminusról tettek a tavaszi napra. A csépa i nincstelenek közül pedig nagyon sokan dolgoztak helyben, Tiszasas on nagyobb gazdáknál, és Szelevény en, Tiszaug on egyes nagy birtokosoknál, valamint a szőlőben. /A község munkakapcsolatairól Magyari Márta ta nulmánya tájékoztat./ Ekkor van a kukorica vetésére is a legalkalmasabb idő. Úgy mondják, hogy két héttel Szent György előtt, vagy két héttel utána kell vetni. Ha Szent György nap előtt a földeken dolgozva ún. Szent György nap előtti gyík ot találtak, azt a torokfájás gyógyítására használták fel. Vagy a gyíkkal dörzsölték meg a torkukat, vagy pedig a gyűrűs ujjuk hegyével, s úgy a saját, és gyerekeik torkát. Szórvány adatok vannak a Szent György-napi harmatszedésről. Ugyancsak figyelték a Szent György-nap előtti égzengést is. Amikor először hallották, akkor a fejüket a falba verték, hogy egész évben ne fájjon.^ Márk napja /április 25./ A búzaszentölés ideje, hogy a M Jóisten áldást adjon a népnek". A búzaszentelést a második világháborúig a határban, azóta a templomban végzik. A határbeli bú zaszenteléskor búcsúval mentek ki kereszttel és lobogókkal a kiválasztott búzaföld re. A gazdák ugyanis kérték, hogy az ő földjüket áldja meg a pap. Ezért általában minden évben más-más helyre mentek. A búzaszentelés végeztével mindenki vett pár szál szentelt búzát, amelyet az imakönyvébe tett, s úgy vitte haza. Nagyon sok régi imakönyvben ott van ma is a szentelt búzaszál, nem dobják ki. A szentölt búzá t több célra használták fel. Legtöbben a jószág, a marha és a ló, valamint a baromfi eledelébe keverték. Ám ezt a papok nagyon tiltották, -mondják. Márk-nap a mák vetésének is a legalkalmasabb időpontja.' 70
