Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
elsősorban a habart ételeket, olajjal, vajjal főztek. Egyes, a böjtöt szigorú formában megtartó emberek az egész időszak alatt tojást sem ettek. Egyes családokban m egböjtöl ték péntek et, szerdá t és esetenként a szombat ot is. A testi előkészület mellett ekkor volt a lelki előkészület, a bűnbánat és a gyonas ideje is a húsvéti ünnepre. Az olvasós asszonyok hamvazószerdától húsvétig a fájdalmas olvasót imádkoztak. A nagyböjtben szigorúan tilos volt zenés, táncos mulatságok rendezése, esküvő, lakodalom tartása. A nagyböjt minden péntekjén végezték és végzik a keresztúti ájtatosságot, régen a temetőben és ma a templomban.^ A temetőbeli stációsképek egy-egy család sírkövén vannak, az első világháború után készültek. /14. kép/ A böjt hete a feketehét t a végén pedig a feketevasárnap . Az asszonyok és a nagylányok egykor feketevasárnap mind fekete ruhában mentek a misére. Feketevasárnap ot a virághét követte és a virágvasárnap . Ezen a héten ültették a virágokat, „mert hát mostan virághét van, hogy akkor szépek lesznek". A virágültetésre, kertrendezésre csak akkor került sor, ha az időjárás megengedte. ,57 / Virágvasárnap legemlékezetesebb eseménye a p assió^' es a templomi barkaszent elás volt és az ma is. Ekkor nap világosabb ruhában mentek az asszonyok a templomba. A megszentelt és kiosztott barkát mindenki hazavitte. Ám odahaza a szobába sa nem volt szabad bevinni, mert akkor sok lesz a légy a lakásban. Általában vagy az eresz alá tűzik, vagy az udvarra nyíló ablakba teszik, esetleg a padlásra felviszik. Mivel szentelt tárgy, nem dobják ki, hanem különböző mágikus célra használják, fel. Hiedelmük szerint a szemmel megvert aprójószág megfüstölésére nagyon alkalmas a szentelt barka . Azt is mondják, hogy viharban ki kell hajítani a szentelt barkát az udvarra és akkor megáll, megszűnik a vihar. A nagyböjt utolsó hete a nagyhét . Külön névvel illetett napjai: nagyszerda . nagycsütörtök , nagypéntek és nagyszombat . Ezeken a napokon nagyon sokan elmentek a templomba a reggeli munkakezdés előtt. Na gyszerdán délután megkezdődött a lamentáció . azaz Jeremiás próféta siralma, amelyet három napon keresztül végeztek. Na gyc s üt ö rtök ön is elsősorban a templomi szertartásokat említhetjük, ám semmilyen ájtatos néphagyomány nem kapcsolódik ezekhez. A nagycsütörtöki esti szentmisén van az oltárfosztás , amely alatt a harangok is elhallgatnak, s újra már csak nagyszombat on, a feltámadás kor szólalnak meg. Addig a templomtoronyban lévő nagy K ereplö vel jeleztek. Egyes helyeken egyedül vagy családi körben külön nagycsütörtöki ájtatosságot végeztek odahaza, régi imafüzetből. Nagypéntek , Jézus kereszthalála napja, Gsépá n is az egyik legnagyobb ünnep. Szigorú böjt volt, s ugyancsak tilos volt bármilyen nagyobb mezőgazdasági munka végzése. Mondják, hogy ha a szőlő mégis kívánta a karaszolást, lopva mertek csak kimenni a kapával a szőlőbe nagypéntek reggelén. Féltek a megszólástól. A mellékoltár alatt elkészítették a Szentsír t. Ezt egész nap őrizték az iskolasok, leventék, szívgárdisták, akik félóránként-óránként váltották egymást. Az idos asszonyok, felnőtt férfiak, tűzoltók is ott álltak, mind-mind ünneplő ruhában. A háború előtt akkor éjjel a templomban virrasztottak, énekelve, és imádkozva.^ 0 Ez az éjszakai virrasztás az első világháború előtt volt. A Szentsírt éjjel két tűzoltó őrizte, mert égtek a gyertyák. A háború után ez elmaradt. A böjtöt egyes családok eltérő módon tarthatták. Zsírosat ugyan egyáltalán nem készítettek. Ebédig gyakran semmit sem ettek, a férfiak pálinkáztak. Délben sóbavízbe levest, vagy halkrumplit, vagy habart bablevest, utána pedig mákos vagy
