Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
sajtos tésztát ettek. Elmaradhatatlan volt nagypénteken a pattogatott kukorica is. A szigorú böjt egészen nagyszombatig, a feltámadásig tartott, azaz két napig. Nagyszombaton is a már említett ételeket ették, de ekkor már készítették a húsvéti húsos, zsíros ünnepi fogásokat is. A csépai hagyomány szerint nagypénteken hajnalban meg kellett mosdani, mert a mondás is azt mondja: nagypénteken mossa holló a fiát ! A mosdást hajnalban, napfeljött előtt végezték ún. szótalan vízb en. A lányok vagy másutt a szülők, elmentek a kútra a kannákkal, de közben nem volt szabad senkihez sem szólni. Ezért is hívták szótalan víznek. Hazavitték, a kisgyerekeket az anyjuk mosdatta meg, ezt a nagyobbak már maguk is elvégezték. Általában az arcukat mosták meg és a felső testüket derékig. Azt mondják, hogy akkor nem lesznek semeresek , vagy nem lesznek fekélyesek . Más magyarázat szerint, aki nagypénteken hajnalban megmosdik, egész évben friss lesz, nem lesz lusta, illetve szép és egészséges lesz, nem lesz rapacsos. A felnőttek mosdottak először, utánuk pedig a gyerekek. A jószágok nagypénteki megúsztat ására nem emlékeznek.^ 1 Nagyszombat on került sor a túzszentelésre és a húsvéti gyertya, a keresztvíz megáldására a templomban. Ezek után a szertartások után került sor a feltámadási misére, amelynek glóriá jakor újra meghúzták a harangokat a feltámadt Krisztus tiszteletére. Ugyanekkor régen ágyúztak is. A harangszó jelezte a böjt végét is. Egyes családokban ugyancsak nagyszombaton délig böjtöltek, s nem várták meg a szertartást. Az első harangszó hallatán került sor az egyik legjellemzőbb nagyszombati varázsló cselekményre, a féregűzésre. A harangszó hallatán az otthon maradt családtagok közül valaki seprűt fogott és körülseperte a ház padkáját. Közben pedig azt kellett mondani: Kígyók, békák távozzatok , megszólaltak a harangok i Ennek a mágikus mondókának több változata ismert: Rossz szellemek, kígyók, békák távozzatok ! vagy: Kígyók, békák távozzatok ! Egyik adatközlőm visszaemlékezése szerint az anyja így magyarázta meg neki a seprés célját: MSöpörd fiam, mert akkor ide se gyün a kigyó meg a béka, elmén a betegség, szerencse lesz a jószághoz". Ezáltal a „boszorkányokat elhajtották" a ház környékéről, mert a seprés annak „a jele volt, hogy ő katolikus". /E magyarázat bár téves, mutatja a hagyományokhoz való viszonyt./ A feltámadási körmenet hasonlóan szerveződött más körmenetekhez. A körmenet felállását a templomgazda vagy templomaty a irányította. A menet elején mindig a templomgazda ment, majd utána egy mi nistráns a körmeneti kereszttel, majd a többi ministráns csengővel, füstölővel. Őket követte a pap az Oltári szent séggel, mallette a gyertyás férfiak . A pap mögött ment a kántor az énekes emberekk el. A körmenetben külön csoportban vettek részt a kongreganista lányok, a fiúk, az asszonyok és a férfiak, ezek zárták be a menetet. A feltámadás után vehették elő az ünnepi töltöttkáposztát, sonkát, kalácsot, kocsonyát, de sokan megvárták ezzel a húsvét ot, s csak húsvét vasárnap délelőtt ettek belőle. A csépai ájtatos hagyomány szerint nagyszombat on ki kell sütni a napnak, ha csak rövid időre is, mert Máriának nem volt csak egy ruhája, s hogy az megszáradjon húsvétra. 6 ^
