Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
/aratás, kaszálás, szőlőmunkák, nádazás, nádvágás, jégvágás, házépítés/. Önállóságát biztosította az, hogy ha korábban nincstelen volt, elhagyva a cselédsort, a kapásságot, summásságot, családos emberként saját házában vagy családjával együtt lakott, s kis szőlője, esetleg földje is volt, és biztosítva látta majdani gyarapodását is. Az élete állandó színvonalát, esetleg emelkedését munkájának közösség szerte való elismerése biztosította. „Aki olyan jobb munkás volt, annak nem kellett kínálkozni napszámra, ahhoz mentek a gazdák." Jóllehet az emberpiac nem volt ismeretlen Csépán , de mégis inkább a cselédnek valók jártak oda ki vagy a summásságtól most szabadult, cselédséget levetett, a munka minőségüket még el nem ismertetett emberek. Persze, nem mindig volt elegendő munka, s egy igazi napszámosnak mindenhez kellett értenie, s ha pedig kis földje volt, akkor ha nem kapott, azt tette rendbe. Éppen ezért a napszámosnak is fontos volt, hogy bizonyos munkamennyiséget biztosítson magának, s ezért harmados földet vállalt valamelyik nagyobb gazdánál, s ott lett arató . Az aratás a munkás, de még a kisgazda sorban élő embernek is fontos volt, mert ez biztosította az évi kenyerét. Akiknek nagyobb földjük volt, azok rendszerint uradalmakhoz álltak el aratónak, míg akiknek csak pár négyszögöl volt, igyekeztek a helybeli gazdáknál aratást kapni, s harmados földet vállalni. A harmados földért úgynevezett robot ot kellett teljesíteni /2-7 nap/, de ezt letudva, a gazdának mindenkor erkölcsi kötelessége volt az aratóját hívni napszámért bármely munkára. A gazda-arató viszony sokszor állandónak bizonyult, évtizedekig tarthatott, másszor pedig gyakran bomlott fel valamelyik fél elégedetlensége miatt. A munkások nagyon ismerték a gazdákat, számon tartották a jó, megbízható, emberséges gazdát, s a rosszat, akihez végső eBetben álltak csak el. Nem egyszer panaszolták a másutt cselédeskedők, hogy csak évek múlva tudták kiismerni távollétük miatt, hogy kik is a jó csépa i gazdák. A robot emelkedését a munkások a harmincas évektől kezdve nehezményezték, de nem tudtak ellene tenni semmit. Ki voltak szolgáltatva munkaadóiknak. Ettől eltekintve öntudatosak voltak a gazdákkal szemben, nem hunyászkodtak meg feltétlenül, legfeljebb a hatóság előtt tanúsítottak gyávább magatartást. A volt nemesi családok e tekintetűén azonban családi hagyományaik miatt keményebb tartásüak voltak. A munkás ember adott a külső megjelenésre: a tiszta ingre, ruhára, csizmára, s nyílt megjelenésével, határozott, de mégis a munkaadó gazdákat tisztelő magatartásával már várható kisbirtokosi rangját is előlegezte. Elvált tartásban a cselédektől, s a kisebb gazdákkal egyformának tartva magát, ahhoz hasonlóan viselkedett. Arra sokat adott, hogy egy-egy gazdával pertu viszonyban legyen, annak jóemberek ént mutatkozzék és az ilyeneknek nyílt meg kölcsönre a gazdák pénztárcája is. Ha gazda-arató viszonya hosszú időn át állandó volt, azt mindkét fél értékmérőjének tartották. Az önálló munkával szerzett pénz ház, kisebb birtok vagy fogat vételét tette lehetővé ós segített meghaladni a korábbi társadalmi állapotot. e ./ Kocsis-lovas emberek, felesbérlők A kocsis-lovas embernek és a felesnek egyaránt rendelkeznie kellett már saját házzal, kisebb földdel vagy szőlővel. A vállalkozásnak ez adott biztosítékot a gazdák szemében, ugyanakkor a fogat fenntartását is csak ez tette lehetővé. A kocsi és ló /ha csak egy is/ szükséges volt a feles bérlethez, mert másképpen nem lehetett a bérletet megművelni. A két kategória, ha nem is törvényszerűen, de nagyjából mégis összefüggött. A legtöbb kocsis-lovas embert előbb-utóbb feles bérletet szerzett, s a felesbérlőknek pedig eleve volt fogatuk. Az eddig emelkedett embereknek rangjuk volt a közösség előtt, s ehhez minden bizonnyal hozzájárult a volt nemesi lótartó hagyomány, amely a lovat mintegy a rang szimbólumává is emelte. Az önálló kisbirtok, a fogat és a feles bérlet együtt előlegezte a vagyon gyarapítását, Önálló gazdaság kia-
