Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
lakitását. Ehhez azonban mindig ki kellett várni a szerencsés vételi lehetőséget, s mivel jó páran egymás elől vették el a vásárlandó földet, bizonyos ellentétek egyes családok között is megfogantak. Ez a réteg, vagy az ilyen állapotú ember már házasságnál korlátozta gyermekeit, hasonló vagyoni szintet kívánt tartani, s nemigen engedte a pusztán munkaerejükből élőkkel való házasságot gyermekeinek. Még esztendők múlva is büszkén emlegetik a semmiből e szintre emelkedettek a kocsis-lovas ember rangjukat: „Egyszer mentem Istvánháza felé fuvarba Kunszentmártónba. Istvánházánál egy emberrel találkoztam. Csépai volt, de kint lakott arra. Ritkán találkoztunk. Látom gyalog megy, mondom, lépjél fel a kocsira. Kié ez a kocsi-ló? Hát mondom ez nem senkié, ez az enyim. Sajátom. Ő azt nem tudhatta, azt hitte, hogy valakinek a cselédje vagyok. De ez nem dicsekvés, ez megtörtént rajtam." Á Bagós-körnek csúfolt Polgári Kört ez a réteg hozta létre inkább, mint a nálánál egy fokkal fentebb lévő kisgazda réteg. A Kör kétoldalú nyitottsága /felfelé s lefelé/ azonban mutatja sajátos átmeneti társadalmi helyzetüket is. f. / Kisgazdák Ez a réteg saját, általában rangosabb házzal, úgy 5-6 hold szántóval és legalább 4-800 négyszögöl szőlővel rendelkezik. A szántó és szőlő aránya változhat. Saját kétlovas fogatuk, szerszámuk, több nagyjószágot befogadó istállójuk van. Teljesen a családi munkaerőre építenek, s bérmunkát nem vesznek igénybe. A még meg nem erősödött alsóbb rétegek az uradalmakban vállalt, kenyeret biztosító aratást nem szalasztják el, de helyi gazdákhoz nem kötik le magukat, mert robotot nem vállalnak már. Birtokukat igen gyakran még felesbérlettel is kiegészítik, s akár a helybeli nagyobb gazdáknál, akár a takarékpénztáraknál hitelképesek. Élnek is a kölcsön lehetőségével, ha földvásárlásra kerül a sor. Náluk már feltűnnek, s nemcsak buzgóságból, az egyháznak tett alapítványok /Oberna-kereszt, s a Szt. Háromság szobor, amit szintén ez a család állíttatott/, s kisebb hagyatékaik is vannak elhalálozáskor. A gazdák külső megjelenésétől, távolságtartó viselkedésétől, megfontolt beszédjétől távol állanak, de már bizonyos kisebb községi és egyházi tisztségeket szívesen vállalnak. Az állandó és kíméletlen munka azonban nem engedi, hogy komolyabb társaséletet, köri életet éljenek, életük középpontjában a munka áll. A házasságnál az a törekvés, hogy saját vagyonuk alatt ne adják. Komolyabb vagyon megszerzésére nincs lehetőségük, közülük csak kivételesek emelkednek fel a nemes-gazda rétegbe, s ez behatárolja mozgásterüket is. g . / Iparosok, kereskedők A kereskedő réteg Csépá n a múlt század utolsó harmadáig görög vagy zsidó jövevényekből állott, az iparosok, akik kisszámuak, inkább a helybeliek közül kerültek ki, bár sok Csongrád megyei is volt köztük. A kisgazda réteg adta a legtöbb iparost és kereskedőt Csépán ak, s ezért nem is különültek el e rétegben sem magatartásukban, sem szokásaikban. Az iparosok rendszerint egy tágabb paraszt családba tagozódtak be, s ez határozta meg életmódjukat, törekvéseiket. Hasonlóan más kis alföldi közösségek iparosaihoz, ők is a földvásárlást tekintették egyik céljuknak, bár ez Csépa sajátos adottságai miatt itt a szántót nem érintette, hanem csak a szőlőre irányult. h. / Cigányok C sépá n már a 18. században is több cigány család élt, ma pedig számuk igen jelentős. A köztudat elkülöníti a muzsikus cigány okat és a sátorbeli vagy vályogvető c igány okat. Közöttük van ugyan kapcsolat, de mégis elhatárolódnak egymástól. A ci-
