Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
hozott. Az egymáshoz közel ülők körbekínálták szomszédjaikat. Éjfél után a menyecskeruhába öltözött újasszony tortával, régen herőké vel. az újember borral végig kínálta az egész násznépet. A reggelig tartó múlatás közben a lakodalmas nép rendszerint megéhezett, öthat óra tájban újra terítettek és feltálalták a maradék levest és pörköltet. A lakodalmat követő vasárnapon tartották a kárlátót . A menyasszonyos házhoz a vőlegény és szülei vendégségbe mentek, ahol csigaleves sel, sült hús sal várták őket, esetleg hurkával, kolbásszal. Fánk ot, szalagárét , rétes t adtak az asztalra. Az ünnepi alkalmak közül a lakodalom az, amelynek ugyan szigorúan megkötött, de mégis gyorsan változó étrendje volt. Csépán a ma ismert lakodalmi ételeket legfeljebb a múlt század utolsó évtizedéig vezethetjük vissza, így a palócság felé mutató etnikus jegyekre nem találunk; tapasztalataink szerint lakodalmi étrendjével Csépa szűkebb környezetébe, a Tiszazugba és tágabban az alföldi táplálkozási régióba egyaránt teljesen beilleszkedett. Az egyetlen, környezetétől elkülönítő elem, az örömkenyér , illetve örömkalács terminológia ós a hozzá kapcsolódó szokás. Az élet harmadik nagy fordulóját, a halált és a temetést követte a halotti tor. Csépán az idősebbek emlékezete szerint főleg a fiatalon meghaltaknak tartottak nagy halott ort . A temetés után a közelebbi hozzátartozók, legény- és leánycimborák elmentek a halottas házhoz, ahol megvendégelték őket, főleg süteménnyel és ruhakasb a tett kaláccsal, a férfiakat borral. Amíg a halott a háznál volt, nem lehetett tüzet gyújtani, ilyenkor a szabadban főztek. Csépá n is előfordult, hogy a vendégek számára húslevest , blrkapa- . ikást készítettek. A Tiszazug református falvaiban temetés után általános a nagy tor: minden esetben húsleves , pörkölt , eset14-7 leg töltött káposzta került az asztalra. ' A halotti tor étrendjében is megfigyelhetjük Csépa elkülönülését környezetétől. A palóc és jászsági területei halotti torán régebben nem szerepelt az étrenden főtt étel, kenyeret vagy kalácsot és bort adtak a vendégeknek. Gulyás Éva Kuns zentmárton ban jászsági hatásnak tulajdonítja, hogy alárendelten ugyan, de ott is előfordult a kalács és a bor kínálása a főtt ételek nagyobb jelentősége mellett. Ez a jelenség figyelhető meg a csépa i halotti toron is. A paprikásfélék egyébként főleg az Alföldre jellemzőj torra készült ételek voltak. ÖSSZEGEZÉS Munkáinkban a népi táplálkozás legfontosabb területeit vizsgáltuk Csépá n. Nem törekedhettünk a teljes kép megrajzolására, főleg a terjedelmi korlátozottság miatt maradtak ki bizonyos témakörök vagy kaptak kevesebb teret. Csoportosításunk elsősorban a készítés technikáját vette alapul, bár igyekeztünk az azonos nyersanyagú ételeket - ha nem is külön csoportonként - egymás mellett tárgyalni. A hús alapanyagú ételekről viszonylag röviden szóltunk - ezeknek a táplálkozásban játszott kisebb szerepe miatt -; a szűkös terjedelem következtében a sertésfeldolgozás menetéről sem írtunk részletesen. Ugyanezen okokból nem tárgyaltuk a tartósítás különböző formáit. A táplálkozás tárgyairól az egyes ételek készítéséről írva szóltunk, ezért nem kaptak külön helyet a konyha és kamra felszerelési eszközei. A csépa i táplálkozás legfontosabb vonásait igyekeztünk megrajzolni, s mivel a táplálkozás jellegét döntően a rendelkezésre álló nyersanyagok és az ételkészíté-
