Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
A lakodalmat megelőzi az ünnepi étkezéssel járó kézfogó , mai nevén inkább eljegyzés * Méreteiben, a meghívottak számában néhol csak kevéssel marad el a lakodalomtól, de általában a szűkebb rokonságot hívják meg rá. Baromfiból húsleves fő, s tyúkhúst, paprikást adnak az asztalra. Jellegzetes süteménye a tolófánk , sima fánk és a rétes . Lakodalom előtt egy héttel este tartották a vőlegényes háznál a csigacsinálást . A közeli rokonságot, szomszédokat hívta el a vőlegény anyja, azokat, akik a lakodalomba is hivatalosak voltak. Mindenki vitt magával két-három kiló lisztet, s húsz-harminc tojást, míg a lakodalom előtti napon családonként egy tyúkot és egy tortát. Vidám beszélgetés közben csinálták a csigát, s ha elkészültek vele, hozzá kezdtek táncolni, azt mondták: eltaposták a csiga végit . Az esküvőt követő vacsora hagyományos étrendjén az első fogás a hét-nyolc óra tájban tálalt tyúkhúsleves volt, csigatésztával, amelyet régebben marha- vagy borjúhúsból bográcsban főzött pörkölt követett. A marhahús helyére fokozatosan a birkapörkölt lépett - főzése nagy szakértelmet követelt -, s a mai lakodalmi ételek között is megőrizte központi szerepét. Mellé főtt krumplit szokás adni. Éjfél után került az asztalra a sült hús , rendszerint a levesben főtt tyúkhúsból. Ujabban az is előfordul, hogy lakodalomra disznót ölnek. /25-35. kép/ A lakodalmi tésztafélék közül az egyre inkább visszaszoruló kalácsfélék régebben a lakodalom menetében fontos szerepet játszottak. Kulacsra való nak vagy vőf élykalács nak nevezték azt a kör alakban rácsosán ritkán megfont, tésztarózsákkal díszített kalácsot, amelyet a vőfély kulacsára akasztottak, egyet a vőlegényes, s egyet a menyasszonyos háznál. Általában a papnak vagy a harangozónak adták, de volt olyan vőfély, aki a szertartás után a templom előtt a bámészkodó gyermekek között 144 / / // osztotta szet. A lakodalmi kalácsok típusai közül a kerek, lyukas közepu a Tiszántúlon, Tiszafüred környékén és a Tiszazugban ismert, ugyancsak a Tiszántúl dé, , . , 14.5 li részen is elterjedt a vófelykalacs terminológia. A sokszor negy-öt kemencenyi mennyiségben sütött, három ágból font vastag kalács vagy ducó az emlékezettel utolérhető időszakban önálló fogásként már nem került az asztalra. Felszeletelve, tálcára rakva az ajándékot vivőket kínálták meg vele, vagy a vacsora előtt megérkező knek adták. A lakodalmas menetet az egész faluközösség figyelemmel kisérte, s hogy a bámészkodók se maradjanak éhesen, rostáb ól kínálgatták őket foszlós kaláccsal. Fontos szokásszerü mozzanata volt a lakodalomnak az ifjú pár megérkezése a lakodalmas házhoz. Az örömanya a ház előtt szép magasra sült kenyérrel, az örömkenyér rel várta a fiatalokat. A menyasszony kezébe adta a kenyeret, és azt mondta: „Itt az örömkenyér, lányom. Ha idegyüttél, szegd meg!" Azért csinálták, hogy a menyecske jó legyen, mint a kenyér. Megszólták az öregasszonyok azt, akinek nem sikerült egyenesre szelnie. Jól csúszott a bor az egyszerű töpörtős vagy sós pogácsá ra} régebben nagyon kedvelték a forró túróslepény t. Ezt a pörkölt után tálalták föl, mely éppen akkorra sült ki. Ma már teljesen kiszorult a lakodalom étrendjéből a herőke : régen éjfélkor tálalták fel, amikor az újasszonyt fölavatták. Az első világháború után elterjedő szalagáré s tészták ós a piskótafélék, valamint a pörkölttorták ma is a lakodalom uralkodó süteményei. Készítésükhöz sokáig csak specialisták értettek. Este rendszerint tíz óra tájban, a birkapörkölt után hordták be a tortákat, ós szigorú rendben: minden család elé azt a tortát tették az asztalra, amelyet a lakodalomba
