Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
Szórakozással kötötték egybe, de mégis fontos munkának számított a szüret t abová a közeli rokonokat, szomszédokat hívták el. Ebédre többnyire szalonnát, kenyeret ettek, és délután öt-hat óra tájban főtt meg a háznál a vacsora: birgepaprikás vagy birgegulyás . A birkapörkölt elengedhetetlen tartozéka volt a szüreti hurka : birkabélbe erős borsos, paprikás kenyeret töltenek, amelyet együtt főznek 112 meg a hússal, s annyi darabra vágva találjak, ahányan vannak a vendégek. Fontos, szinte ünnepszámba menő találkozási alkalma volt a rokonságnak a disznóölés , és a disznótoros vacsora bőségével, nagyobb ételválasztékával messze kiemelkedik a hétköznapok közül. A századfordulón még általános volt a sertés or115 jara - hátán történő - bontás a, ^ /20-24. kép/ s az egyben kivett gerinc szolgáltatta a délre főzött hagyományos orjaleves alapanyagát. A második fogás ebédkor a disznópaprikás . Vacsorára, a tulajdonképpeni disznótorra, pecsenyehús, hurka, kolbász sült, de elmaradhatatlan étel volt az abaléb en főzött töltött káposztá t amelynek általánosan elterjedt neve, a szárma , dél-alföldi hatásra mutat. 114 Rendszerint a hívatlan vendégeket, a maskarába Öltözködött disznótori alakoskodókat is megkínálták kóstolóval. A cigányok nak nevezett maskurások tánccal és mondókával derítették jókedvre a vendégeket. ^ Az utóbb említett családi közösségi alkalmak átvezetést jelentenek az ünnepi táplálkozáshoz, hiszen az elvégzett munkatevékenység mellett - amely a hétköznapokhoz köti őket - a szórakozás és az ünnep-jelleg egyre inkább előtérbe kerül. ÜNNEPI TÁPLÁLKOZÁS Munkánk előző részeiben, amikor ételeket, nyersanyagokat és ételkészítési technikákat tárgyaltunk, már utaltunk rá, hogy bizonyos ételek elsősorban ünnepen kerülnek a parasztember asztalára. Miben különbözik az ünnepi és köznapi táplálkozás? Az ünnepet hogyan emeli a hétköznapok fölé az étkezés? Csépa i anyagunk bemutatása során ezekre a kérdésekre keresünk választ. Az ünnep mindig különleges alkalom, nevezetes nap, amely eltér a hétköznapoktól. „Az ünnepnapon sűrített formában jelennek meg egy kultúra társadalmát, anyagi és szellemi értékeit reprezentáló alkotások, cselekmények, gesztusok. Ezek szigorú renddé sűrűsödtek, s kinek-kinek kijelölik tevékenységi körét és szerepét az ünnep menetében." 116 Az ünnep légkörét, a hétköznapokból való kiemelkedését biztosító tényezők egyik legfontosabbika a táplálkozás. Nemcsak az ünnepek, de a hétköznapok étkezésében is a legtöbb vidéken szabályszerűséget figyelhetünk meg, ez főleg a heti étrend ismétlődésében jelentkezik; sokszor csak a hét húsos és tésztás napjait különböztetik meg. Bár a tésztaevő napok hagyománya a középkori böjti előírásokból eredeztethető, ennek azonban ünnepi, a munkanapoktól eltérő jellege már nincs. M A hétköznapi táplálkozás évi rendjében a közösségileg elfogadott szabályok, szokások hatása csak az étrend egy öntetűségében jelentkezik, közelebbről csak jellegét, s nem szigorúan az egyes fo gásokat határozza meg általában... Sokkal állandóbb étrendjükkel tűnnek ki az ünnepi alkalmak, ahol a választási lehetőség többnyire igen korlátozott mértékű, és sokszor ilyen egyáltalán nincs is. Az ünnepi étel táplálék voltán túl gyakran hiedelem- és szokáselmekkel is összefonódik, s a kivételes alkalmak kötött étrendje igen nagymértékben hagyományos." 11 '' A hétköznapi étrendtől nyersanyagban, készítési technikában vagy mennyiségin fi ben különbözhet az ünnepen asztalra kerülő étel. Attól függően, hogy az ünnep