Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
a társadalmi, illetve egyéni élet kiemelkedő alkalma, vagy önmegtartóztatást kívánó egyházi ünnep volt, egyszerűbb vagy értékesebb, különlegesebb nyersanyagot használtak fel. A táplálék jellegét az is módosította, ha bográcsban, nyílt tűzön, hatalmas mennyiségben főtt. Böjti étkezésre kisebb mennyiség, egy-egy étel zsírtalan változata volt a jellemző. Az ünnepi alkalmak sajátossága, hogy a falu nyilvánossága előtt zajlódnak az ünnepek, így a közösség ellenőrző, szabályozó és hagyományőrző szerepe fokozottan érvényesül. Ugyanakkor „a nyilvánosság előtt megünnepelt események az egész közösség érdeklődésének középpontjába kerülve, a hagyományos ételek mellett éppen a he119 lyileg legújabb készítményeknek is szabályos alkalmai." 7 Nagyon fontos azonban, hogy az ünnepi étrendnek sohasem az egésze változik meg egyszerre, csupán bizonyos , . 120 elemei. Az ünnepi táplálkozás része a böjt , melynek legfontosabb jellemzője: tartózkodás bizonyos táplálékoktól, csak zsírtalan és hústalan ételek fogyasztása, esetleg az étkezés teljes hiánya. A böjt idején fogyasztható ételek sorát a középkori egyház rendkívül szigorú előírásokkal szabályozta: böjti napokon napjában csak egy121 szer, kenyeret, sot es száraz növényi eledeleket volt szabad enni. A böjti fegyelem az évszázadok során fokozatosan lazult, hivatalos enyhítések tették lehetővé például a tej, a tojás fogyasztását. Kiemelkedő jelentőségű böjti tápláléknak számított a középkor folyamán a hal, amelynek háttóx'be szorulásához a böjti engedmények is hozzájárultak. Mivel a böjt hivatalos előírásai közül csak a zsírtalanság és a hústala nság maradt meg, ennek megfelelően a paraszti gyakorlatban a böjti ételek változatos formáit találjuk: "...a népi gyakorlat, amely meg kívánta jelölni azt, hogy milyen alkalomból böjtöl, túllépett az egyházi előírásokon, s magával az étrenddel, a böjtös ételekben való válogatási lehetőséggel, s egyéb, étkezéssel közvetlenül összefüggő mozzanatokkal megjelölte a napot, az ünnep célját. így vidékenként megtalálhatjuk bizonyos ételek sorát, mint jellemzőt egy-egy ünnephez kapcsolódva." 122 Az ünnepi alkalmak közül az alábbiakban az esztendő jeles napjainak táplálkozási szokásait vesszük szemügyre. Rendkívül gazdag hagyománykörét találjuk a karácsonyi , de ezen belül is kiemelkedő szerepű karácsonyböjt i étkezésnek. 12 ^ Az egykori szigorúbb böjti fegyelem emléke Csépá n, hogy voltak, akik böjtöltek karácsony heté ben, csak zsírtalan ételeket fogyasztottak. Úgy tartották, hogy 124 egesz nyáron szomjas lesz, aki karácsony böjt jen akar csak vizet is iszik. Az ételektől való teljes tartózkodás azonban az emlékezettel utolérhető időszakban már legfeljebb délig tartott. Ha mégis ettek reggelire valamit, rendszerint teát, tejet, kávét főztek. Előfordult, hogy nagyobb mennyiségben készítették a sóbavízbe levest , amit délre szántak, és reggelire is ezt fogyasztották. Egy szem krumplit vízben megfőztek, és sóval, ecettel ízesítették. Karácsony böjtjén délre csinálták a halkrumplit , ez hagymás lében megfőzött, piros paprikával megszórt krumpliétel. Sok helyen ettek bablevest . Míg hétköznapokon rántással és habarással egyaránt sűrítették, ilyenkor kizárólag tejjel vagy tejföllel habarták, ecettel savanyították. Azt tartották, azért kell főzni, hogy a következő évben sok pénzük legyen. Ugyancsak ezen a napon fogyasztottak aszalt szilvából, almából, meggyből készült levest is. A leggyakrabban karácsony böjt jén mégis mákos tésztát ettek, melyet a kifőtt tészta levéből készült tésztaleves vagy bableves után adták. Annyit csináltak, hogy estére is maradjon belőle. Mákoscsíknak , angyalcsíknak vagy angyal i csík nak nevezték, mézzel vagy cukorral ízesítették, jobbmódúak vajjal öntözték
