Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
hoz, úgy főztek, hogy a maradékból jusson vacsoráira is. Ha a család férfitagjai a közelben dolgoztak, általában hazajártak ebédelni, az asszonyok csak a legnagyobb munkaalkalmakkor - mint az aratás - hordták ki az ételt, este pedig a déli maradékot ették. Amikor az asszonyok kapálni vagy szőlőt kötözni mentek, a nap főétkezésévé a vacsora vált, munka után hazaérkezve főztek az egész család számára. Az étkezés lefolyásának nem volt az emlékezettel utolérhető időben szigorúan megszabott rendje: „Az ételt a legtöbb háznál az anya osztja ki, mégpedig kinek-kinek a maga tányérába... A család valamennyi tagja, kivéve az apróságokat, az asztalnál eszik, de ma már a gyermekek is csak nagyon ritka esetben esznek a földön..." -1 f*\Q - írta már az 1930-as években Szállási Sándor . A házhoz jövő vendéget, ha mással nem is tudták, de egy kis kenyérrel soha nem mulasztották el megkínálni, s aki csak illő szabadkozás után látott a falatozáshoz. Hogy a hét egyes napjain milyen étel került a csépai emberek asztalára, azt régóta megszabott rend irányította. Hétfőn krumpligölödi nie vest és gombócot, tésztalevest és száraztésztát - sajttal, túróval, lekvárral ízesítve - főztek. A kedd húsevő nap nak számított, ekkor rendszerint bablevest - télen szárazat, nyáron zöldbabot - készítettek, füstölt disznóhúst tettek bele. Szegényebb helyeken krumplivagy borsólevest, utána savanyú krumplit adtak az asztalra. A szerda ismét tésztásnap nak számított - ez az egykori böjt emlékét őrzi: sóba-vízbe leves , rántott leves , tésztaleves , utána kifőtt száraztészta, túrós, mákos vagy krumplis. Csütörtökön délre füstölt disznóhúst babbal, nyáron csirkét főztek meg levesnek. Ha a leves egyszerűbb volt, akkor második fogásként került a hús az asztalra, paprikáskrumpli, csirkepaprikás. Legtovább maradt meg a hétköznapok közül böjtös jellegűnek a pénteki nap, a húst ilyenkor nem ették meg. Savanyú krumplilevest , rántott levest adtak az asztalra, utána vagy kifőtt száraztészta, vagy egy kis sült tészta, palacsinta vagy kelt t észtáb ól pogácsa volt. Szombaton rendszerint nem főztek levest, kivétel nélkül mindenütt paprikáskrumpli készült kolbásszal vagy anélkül. A vasárnap ünnepibb jellegét a jobb, gazdagabb ételek választásával hangsúlyozták. A legszegényebbek is igyekeztek legalább a hétnek ezen a napján friss húst tenni az asztalra. Csirkét vágtak és húslevest készítettek belőle, vagy a Székb en vásárolt marha vagy birgehúst főzték meg pörköltnek. Rendszerint valamilyen egyszerűbb sütemény sem maradt el: túróslepény t, fánk ot, herőkét tálaltak fel az ebéd után. A hét tésztás - hétfő, szerda, péntek - és húsevő napjainak megkülönböztetése általános Szolnok megyében, de észak-magyarországi területeket is jellemez. 109 Csépa a hétfői nap étrendjében teljes egészében a Tiszazughoz alkalmazkodott, ahol tömbszeríí az elterjedése a krumplis tésztából készült, lében tálalt gombócnak, melyet egyöntetűen gölödin nek neveznek az egész Tiszazugban. 110 A többi nap étrendje az SZMNA tanulsága szerint egységes képet mutat, és kialakulása a múlt század 111 elejénél korábban nem ment végbe. Ezzel magyarázható, hogy a csépa i táplálkozás heti rendje megegyezik a Tiszazug többi településén általánosan készített ételekkel. A hétköznapi étkezések közül mennyiségükkel és az ételek jobb minőségével kiemelkedtek a közösségi munkaalkalmak. Nem járt főétkezéssel a toll- és a kukoricafosztó , ahol az összegyűlt rokonokat, ismerős lányokat és legényeket megcukrozott főtt szemes kukoricával kínálták meg. A munka végeztével gyakran táncra perdült a fiatalság.
