Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
tés előtt meghajtották és felvágták arasznyira a derékon a kenyeret, amely a vágásnál fölhasadt, fölrepedt. Ez volt a kenyér ragancsa , azt mondták, ragancsos lett , s ragancsé vált . Más értelemben is általánosan használták a ragancs kifejezést: a kemencében a kenyér oldalán kitüremkedő, ropogósra sült, kiforrott részt hívták így. Szívesen fogyasztották, letörték még melegen, a gyerekek ós jó fognak szerették különösen. Ugyanezt - a kenyér kiforrott részét - jelentette a domó , domó s kenyér kifejezés, amely Csépán kívül a környéken csak a Jászságból települt Kuns ze nt márt onban ismert. 00 /2. térkép/ Mindkét terminológia különös figyelmet érdemel szempontunkból: Gulyás Éva a Jászságban palóc hatásnak tulajdonítja a domós kenyér elnevezés elterjedését. Valóban, Szinnyei József Magyar Tájszótára palóc tájszónak írja le a domót. 1889ben a Magyar Nyelvőr szerkesztőségi kérdésére beérkezett válaszok szerint a domó ,a kenyér kihasadt, kidudorodott része 1 értelemben - Gyöngyös vidékén, Borsod megyében, Gömör megyében a Balogh völgyén és Miskolc vidékén használatos, bár kivétélként Szolnok és Hajdú megyében is előfordul. J Bartha János 1893-ban a domót a palóc nyelvjárás szavai között sorolja fel. Zu pkó Béla tanulmányából tudjuk, hogy Mezőkövesden is ismerik a domó s kifejezést. ' Az Új Magyar Tájszótárban a domó címszó szintén Nógrád , Heves , Gömör és Kishont megyei elterjedési képet rajzolt 86 87 meg. Szeged en kihalt szóként írta le Bálint Sándor . ' Az Alföld többi részén más Q Q nevek terjedtek el: Ecsedi István szerint a kihasadt kenyérnek dúca keletkezik, Yezseny en a kiforrott rész a cipója , 89 Kiskunhalas on a púpja , 90 Hódmezővá sárhely en azt mondják az ilyen kenyérre, hogy kiforrt. 91 Még érdekesebb eredményre jutunk, ha a ra gancs terminológia földrajzi elterjedtségét vesszük szemügyre. Ez a szó teljesen ismeretlen az eddigi kenyérsütési irodalmunkban; Nógrád megyéből Borovszky Samu írta le. 9 ^ Tájszótáraink közül csak a Szinnyei-féle Magyar Tájszótárban találtuk, ,kipattogott kenyérhaj' értelemben az Ipoly völgyére, Kővár vidékre lokalizálva. 9 ^ A Tápió mente néhány településén - Tápiógyörgye , Nagykáta - a sikerületlen, rosszul sült kenyérre mondják, hogy ragancsos . 94 Perdöntő, hogy a Magyar Nyelvjárások Atlasza külön kérdéscsoportban vizsgálta a kenyér kiforrott részének terminológiáit, és mindkét esetben a szó földrajzi elterjedése palócok lakta területekre esik. A domó alföldi településeken történő egyéb előfordulása településtörténe/95 , ti tényekkel mindenütt indokolható.-'-' A fentiekből következik, hogy a domo , domos kenyér és a ragancs szó általános ismerete és intenzív használata azoknak a sajátosságoknak a számát gyarapítja, melyeket a Csépá ra költözött palóc eredetű lakosság hozott magával, és őrzött meg. Kenyértésztából az öt-hat kilós nagyságú kenyerek mellett egyéb ételfélék is készültek. Ezek közös sajátossága, hogy a kenyérrel ellentétben - amelyet egészen frissen sohasem szegtek meg - leginkább még melegen fogyasztották. Ha a sütés idejére már szűkében voltak a kenyérnek, rendszerint hajnalban dagasztottak s reggelre sütötték ki a kenyeret, így a kimaradt tésztából három-négy lángos az egész család számára früstök re szolgált. A kenyértésztát elnyújtották, kés hegyével bevagdosták. „A kemence földjin , a kemence szájába süttük, nyútófára hajítottuk, a láng elébe beterítettük. Az akkor megsült, hát, vigyáztunk rá, hogy ne égjen meg, oszt akkor megkentük zsírral, oszt az vót a lángos . Tejföllel is kentük, ahogy terítettük be a lángost, oda köllött ráönteni a tejfölt." Maradék kenyértésztából készült a gyerekeknek szánt kiscipó , előfordult, hogy egy tojást is sütöttek bele. Kenyérsütéskor sült a böjti ételként is kedvelt mákos g uba , guba . Vékony hengerformára elsodrották a kenyértésztát, tepsibe megsütötték. Ct-hat centis darabokra elvagdalták, ha már jól kiszáradt. Étkezés előtt forró víz-
