Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
A gyűjtögetett növények közül a legnagyobb jelentőségre jutott egykori ínségtáplálék volt a súlyom , amelynek szedése a környező Tisza menti települések mindegyikében, de az Alföld más részein is általános volt. Arteren, mentetlenen termett. nSulymot augusztus utóján lehet szedni. Voltak szegényebb fajták, akik a piacra hozták. Meg volt olyan, akinek családja volt sok, oszt elment a gazda, hozott sulymot. A súlyom szára olyan, mint a szederinda, ha megfogja az ember, akkor húzhatja, azon van /a termés/. Ha volt közelbe alkalom ladikra, akkor avval mentek. A súlyom olyan tüskös , parázsba teszik vagy tűzbe, olyan, mint a gesztenye. Fazékban, vízbe is főzik. Mikor kettévágják, olyan, mint a dióbél, még az én gyerekkoromba árulták is ezt et, piacon, mint a halat. Botka János írja le, hogy aszályos évek5/a ben bengyelé vel /nádbéllel/ és gyökerekkel is tápláltak magukat a csépa iak. Az ételízesítők közül vadon terem a borsfű vagy csombord . A torma és a kapor ma már főleg a kertekben díszlik, a kaprot mártásnak készítik, túroslepénybe, kovászos uborkába használják. A cukorral, ecettel ízesített reszelt torma főtt húsok mellé kedvelt, de készítenek tormamártást is: kevés reszelt tormát sós vízben megfőznek, fehér rántást készítenek rá. Ecettel, cukorral és tejfellel ízesítik, hússal tálaljak. Korszakunkra teljesen kerti növénnyé vált a sóska . A gyerekek nyersen is megették. Leginkább szósz nak készítették, vékony rántással vagy ritkábban tejben elkevert liszttel behabarva. A vad gyümölcsök közül a legkedveltebb a szeder volt. Legtöbben csak alkalomszerűen szedték, a Hajlás hoz, a Tisza-parthoz közel eső földön dolgoztak. Szegények családostól szedték lekvárnak; előfordult, hogy szörpöt is készítettek belőle. Az ősszel érő kökény gyermekcsemege volt, de pálinkát, esetleg lekvárt is főztek belőle. Megszárított termésének főzetét gyomorrontás, hasmenés esetén itták.'' A csipkebogyó t ősszel gyűjtötték, szörpöt, bort, pálinkát készítettek belőle, gyerekek is szívesen ették. Vadkörte a tiszaug i grófi kastély környékén termett, felnőttek szedQ ték, de inkább kisebb gyerekeknek adták. Csépá n, de a Tiszazug többi községében is folyt hurokkal vadfogás. A spárgából készdlt tőrrel foglyot , fácán t fogtak, amelyet leginkább levesnek főztek meg. Változatosabb elkészítési módjai ismertek a vadnyúl nak: megabálva pörköltnek csinálták, a combját néhol kirántották. Ismert a nyúlpörkölt savanyú változata is: a megabált nyulat zsírban megsütötték, a húst kivéve a zsírba lisztet szórtak, tejjel feleresztették, babérlevéllel, ecettel ízesítettek. A fiatal varjúkat levesnek főzték meg.^ Gyerekek foglalatossága volt az egész Tiszazug rétes, vizes helyein a madártojás szedés. Leginkább bíbic , vadkacsa , vadliba , szárcsa tojását gyűjtötték. Helyben is megették, agyaggal körültapasztva parázson sütötték, de haza is hordták, tésztát gyúrtak a tojásokból vagy megpróbálták kikölteni.^ HALÉTELEK Több adattal rendelkezünk a tiszazugi települések középkori halászatára. A hallal történő adózás a halászat fejlettségére, valamint a haltáplálékok nagy szerepére utal."^ Míg Tiszakürt , Tiszasas , Tiszaug a lö. századi újratelepülés során szerződéses jobbágyokkal népesült be, s így úrbéres szerződéseiben továbbra is ta13 lalkozunk a halsz olgalt atás sal, addig a kisnemesek lakta Csép a es Szeleveny halászai valószínűleg a maguk és községük szükségletére fogták a halat. A falu határáoan négy tó - Nagytó , Kerektó , Kiskerektó , Sulymostó - és több ér tette lehetővé 13/a es jövedelmezővé a halaszatot. y A Tisza szabályozása miatt a vízjárta helyek területe összezsugorodott és a
