Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Sztrinkó István: Népi építkezés Csépán
A házak utcai homlokzatának oromfala leggyakrabban korcok közé fogott, betapasztott nádból vagy vesszőből készült. /14. ábra/ Ugyanúgy fehérre meszelték, mint körben a falakat, csak a lábazatot, a fal tövét húzták el 50-60 cm magasságban venyige f eketével , hogy ne piszkolódjon el olyan gyorsan. A deszka oromfalak nem túl gyakoriak, s azok többsége is egyszerű, állóhézagos megoldású. Közülük gazdag díszítettségével, napsugaras-kazettás szerkezetével a Kossuth utca 54. szám alatti házon látható tűnik ki. /15. ábra/ A tetőcsúcsot ezen is, hasonlóan igen sok másikhoz, kovácsoltvas kereszt díszíti. Igen ritka az olyan utcai homlokzat, amelynél az oromfal alsó szélén ne találnánk vízvetőt . S ez vagy egy sor cserépből, zsindelyből, téglából készül, vagy pedig egyszerűen csak egy szál deszkából. Az utcai homlokzatok további tagolását jelenti a szoba két ablaka. Egy-két esetben megfigyelhettünk aszimmetrikus elhelyezésű, egy ablakos homlokzatot is, mint pl. a Zrínyi utca 5« számú házon. Ez a mestergerendába vésett évszám tanúsága szerint 1839ben épült, tehát valószínűsíthető, hogy a múlt század első felének házai még csak egy ablakkal néztek az utcára, másik ablakuk az udvarra szolgált. Az ablakok ilyen elrendezése minden bizonnyal a szobabelső sarkos elrendezésével járt együtt. Ez a rend már seholsem maradt meg, felváltotta a bútorok soros elrendezése, vagy a polgári mintákat követő, hagyományt alan szobabeosztás. /12-15. ábra/ A tornác, a gádor rendkívül ritka volt a hagyományos csépa i lakóházakon. A csurgás vagy ereszét , a tető kinyúlása védte a házat az időjárástól. Az égre nyílt a ház - mondták. Cseréppel fedett eresztoldások - melyet néhányan ámbitusnak neveztek - csak az 1930-as évektől készültek, de igazán általánossá nem váltak, alkalmazásuk ritka maradt . A tető síkja alatt lévő, kőoszlopokra emelt tornác is csak egy-egy esetben fordult elő. Alkalmazásukra mindig az utcafrontos házak udvari homlokzatán került sor. Jellegtelen, egyszerű, hasáb alakú oszlopai voltak. Az udvaron nem álltak nagy számban gazdasági melléképületek. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a szemesterményeket elsősorban a padláson tárolták, amire a magtárpadlások neve is utal. A padlás nagy megterhelésével fügött össze az a szerkezeti megoldás, melyre már csak egy, az építkezésben járatos idős ember, Korponai István emlékezett. E szerint a szoba és a konyha közötti közfalba oszlopot vágtak be a nagy gerenda biztonságosabb alátámasztására. Előfordult az is, hogy ősszel, a betakarítás után a szoba közepén oszloppal támasztották alá a mestergerendát, mert másként könnyen megroppant volna. A palóc vidékeken boldoganyának nevezett, véglegesen beépített középoszlopnak már semmilyen nyomát nem találtuk meg a községben. A mestergerenda időszakos alátámasztására statikai okok miatt volt szükség. Mivel a boldoganyának is volt ilyen funkciója, talán feltételezhető, hogy Csépán is volt az építkezésnek olyan periódusa, amikor állandó jellegű középoszlopot alkalmaztak, de a teherbíróbb falak és más szerkezeti változások Ifi szükségtelenné tették. A halvány emléknyomokon és következtetéseken túl egy másik tiszazugi településről, Nagyrév ről származó analógia is igazolni látszik a középoszlop egykori meglétét. A lakóház építésénél "...a belső részek, mestergerendára a ház közepén, alatta ágassal, 17 a mestergerendára téve fiókgerendákkal... készült a mennyezet. ' Természetesen ez sem perdöntő adat, de az eddigiek alapján nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy szerkezeti elemként Csépán is megvolt a középoszlop, ugyanúgy, mint az Alföld nagyobb területén. Elgondolkodtató ugyanis ez a palóc, vagy palóc kirajzasú területektől távol eső településről, Soltr ól származó adat: „Egyes házaknak jellegzetes sajátossága, sajátos szerkezeti eleme a ház közepén álló oszlop /dúc/, mely a mestergerendát támasztja alá.'* 18
