Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Sztrinkó István: Népi építkezés Csépán
pasztott nádfallal és nádtetővel épült meg.' A nád- és sövényfalazatokon túl azonban ismerték már a vert- és vályogfalakat is, hiszen a csépai templom 1729-ben váQ lyogból készült el. A 20. század fordulójáig a falak anyaga nem változott, s még 1897-ben is így jellemezték Nagyrévet t "...az épület falai, vályog, verett fal és nádból leültetett, vastagon sárral borított falak voltak... C sépán a visszaemlékezések szerint, a múlt század végétől, szintén a verett fal és a vályog voltak a leggyakoribbak. Emlékeztek azonban egy kezdetlegesebb földfalazatú házra, a földbe mélyített putrira is. Egyetlenegy ilyen volt a faluban, amelyet Végvári László épített 1935ben a Hajlásb an, a Gyovai és a Gyója szigetek közötti részen. Új házas volt, az első években nem tellett másra. Először kiásta a putri gödrét, mintegy másfél méter mélyen. A gödör szélén 50-60 cm magasan vályoggal felfalazott és erre került a nádból és sárból készült mennyezet. Az óllófás-szelemenes tető is nádból készült. A hozzávaló nádat a Holt-Tiszán vágta, résziben. A szoba-konyhából álló ház belülről be volt tapasztva és fehérre meszelve. A szobában kemence állt, a konyhában pedig berakott sporhet. A lépcsős lejáratot, a gádort is tető védte. Néhány évig laktak csak benne, majd a falu szélén épített vályogházba költöztek át. Vert falnak alapot nem nagyon ástak, az elegyengetett földre épült, vagy legfeljebb egy-két ásónyomnyi kiásott és visszadöngölt alapra. A fal két oldalára erős, egyenes oszloppárokat ástak le, s ezek közé helyezték el a palincsdeszkákat , vagy sablondeszkákat. A két párhuzamos deszka távolsága általában 50 cm volt, ez lett a fal vastagsága. Az oszlopok tetejét felül kötelekkel Összekötötték, a deszkák közé pedig merevítőfákat raktak, hogy amíg nincs közöttük föld, ne bukjanak össze. Földnedves, sárga agyag volt a legmegfelelőbb a falveréshez. A deszkák közé lapátolt földet először egy ember, megélezett karóval nyomkodta le a széleken. Utána nyolcan-tízen, vagy amennyien Összejöttek a rokonok, ismerősök közül segíteni, egymás mögött haladva, furkókkal tömörítették a földet. A falverők többnyire a lányok és asszonyok közül kerültek ki, földlapátolásra, a deszkák állítására a férfiak vállalkoztak. Munkájukat hozzáértő ember irányította, aki ugyan nem volt tanult kőműves s iparengedéllyel sem rendelkezett, de tapasztalata és nagy gyakorlata alkalmassá tette e feladat elvégzésére. A deszkamagasság elérése után megengedték a köteleket és feljebb nyomva a deszkákat, tovább folytatták a munkát. A már elkészült részre az újabb terítés előtt nádat szórtak, hogy a két réteg jobban összetapadjon. Általában nem volt annyi faanyag, hogy egy házat körben be tudtak volna deszkázni, a fal végét ezért mindig ferdére hagyták, így a következő rész jól kapcsolódott az előzőhöz. A közfalakat a főfalak elkészülte után csinálták meg, a megfelelő kötést a falból kilógó nádrétegekkel biztosítva. Az ajtók, ablakok helyén erős deszkákat raktak a falba háromszög alakban s úgy folytatták tovább a falverést. Gyakran azonban csak utólag vágták ki fejszével a nyílásokat, mindig először a szemöldökfának , az áthidalónak a helyét faragva. A verett fal mellett az 1900-as évektől kezdve egyre nagyobb mértékben alkalmazták a vályogot is falazó anyagként, bár igazán nagyarányúvá használata csak az 1930-as évektől vált. Vályoghoz is sárga agyag volt a legmegfelelőbb. Ezt kocsival összehordtak, közben jól megszórták szalmával, s kicsit locsolták is. Ezután két lóval járatták meg az ágyást . Hajtójuk vagy az egyik lovon ült, vagy pedig kötélről irányította az állatokat. Mikor jól összekeveredett az agyag és a szalma, az ágyás melletti, simára igazított területen, melyet pelyvával is megszórtak, formába nyomkodták a sarat. A vályogvető forma fenyőfából készült, téglatest alakúra. A századforduló környékén 36x18 cm méretű vályogokat csináltak. Pár napi száradás után megforgatták őket, így is száradt néhány napig, majd tízesével kupacokba rakták. Nagyobb kúpokba csak akkor pakolták össze, ha nagyon szűkös volt a hely.
