Bakó Ferenc szerk.: Heves megyei palócok etnikai embertani vizsgálata (Tematikus és lokális monográfiák 4. Eger,1979 )

XIII. századi szlovák koponyákon. /Sajnos a lapponoidok arányát külön nem adja meg./ 3. A törökök által tartósan elfoglalt magyarlakta területek népességének jelentős része a meg nem szállt vidékekre menekült, s mert északon a törökök csaknem az egész magyarok által lakott részeket uralták, a magyar menekülők zöme csak szlovákok által lakott területekre települhetett át, A régi Magyarország területén a paraszti családnevek csak a XVI,századtól kezdve kezdtek kialakulni, zömük a XVII. században keletkezett és a XVIII. században vált véglegessé. A szlovákok lakta területekre menekült magyarok megtanulták a szlovák nyelvet, jelentős részük az uj környezetben szlovák hangzású nevet kaphatott, sőt a magyar eredetű családok egy része végleg el is szlovákosodott. A török alól felszabadult területekre északról beköltözőket és visszaköltözőket nemcsak a nép, hanem a helyi hatóságok is gyakran szlováknak tekintették. Feltehető, hogy az okiratok is tévesen emlitenek egyes Heves megyei telepeseket szlovákként. Soós /19 55/ az alábbi,az 19lo. és 19oo. évi népszámlálási kiadványokban szinmagyarként szereplő alábbi községeket emliti, mint ahonnan szlovákok települtek; GÖmör megyéből Balogfalva, Feled, Felfalu, Iványi, Kelemér, Kerekgede, Rimaszécs, Serke, Nógrád megyéből Bárkány, Buják, Garáb, Kisterenye, Litke, Megyer. A palócföldi embertani vizsgálatok során észlelhető volt, hogy a szlovák hangzású nevek növekedésével párhuzamosan emelkedett egyrészt a keletbalti tipus, másrészt az ilyen népességek többségénél az erősen kevert meghatározatlanok aránya is. Megfigyeltük viszont, hogy azon helységekben, ahová a szlovák eredetűek kizárólag a palóc nyelvterülettel érintkező, volt észak-:gömöri és észak-nógrádi területekről érkeztek,az erősen kevertek /x-szel jelöltek/ aránya még a palóc átlagnál is kisebb /pl. Vanyarc/, viszont Lucfalván feltűnően nagy. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy Györffy szerint a déli és a középső szlovákoktól eltérően, az északi szlovákok kialakulásában Dél-Lengyelországból az Árpád-kor második felétől kezdve érkező telepeseknek jelentős szerepük volt /Györffy 1962/. A palóckutatás szempontjából a déli szlovákok közelebbi megismerése lenne a fontos, ezért a közeljövőben kívánatos lenne az embertani vizsgálatokat kiterjeszteni a Rimaszombat,Fű-