Bakó Ferenc szerk.: Heves megyei palócok etnikai embertani vizsgálata (Tematikus és lokális monográfiák 4. Eger,1979 )

lek, Losonc környéki palóc és az e területtől közvetlenül északra élő szlovák autochton népességekre is, A palóc centrum taxonómiai szempontból lényegesen egységesebb jellege bizonyára nagyrészt összefüggésben lehet azzal, hogy a török korban a népesség a Heves megye részben erdővel boritott, északi vidékén lényegesen nagyobb számban maradt meg, mint a déli sik területen /Soós 1975/, Mikófalva és Mátraderecske - antropológiai kutatópontok - mai és középkori lakossága között a folytonosság kimutatható /Bakó 1965,1978/, Gyöngyöspata, mely a török hódoltság alatt szultáni birtok volt, viszonylagos védettséget élvezett /Sugár 1966/, taxonómiai szempontból alig különbözik a palóc centrumtól, igy feltételezhető, hogy eredetileg a déli palóc terület is egységesebb volt. A palócföldi embertani vizsgálatok során tapasztalható volt az is, hogy a dombokkal, hegyekkel körülvett, kiszélesedő völgyek azok, amelyek területén a népesség leginkább megtartót ta a törökös embertani jellegeket /pl. Pétervására, Karancskeszi, Karancsság/. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy a honfoglaló magyarok is előszeretettel szállták meg a jól védhető, kiterjedtebb völgyeket, másrészt a török megszállás megszűnte után az északi Palócföld megmaradt lakossága is elsősorban eze ken a legtermékenyebb részeken tömörült.