Bakó Ferenc szerk.: Heves megyei palócok etnikai embertani vizsgálata (Tematikus és lokális monográfiák 4. Eger,1979 )

fej jelző szempontjából azonban a centrum fokozott mértékben egységes. Ha a szigma ráció eredményeit községenként külön is vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a legalacsonyabb értékek a centrumhoz tartozó Egerbocson és Pétervásárán adódtak, ahol a méretek átlagos szigma rációja 80.ol, illetve 89.59, az indexeké pedig 75.o5 és 87.60. Hasonlóan alacsony értékeket eddig Közép-Magyarországon csak a szintén a palóc centrumhoz tartozó Nógrád megyei mátramindszentieknél kaptunk. A hevesi és a nógrádi palócok között e téren sincs lényeges különbség, a Nógrád megyeiek azonban kissé még fokozottabban egységesek. A taxonómiai elemzés eredményei A taxonómiai elemzést Lipták Pál módszerének /1962/ kisebb módosításával végeztük el /Henkey 1978, 1978a/. Az eredményt a 27. táblázatban adjuk meg. A Heves megyei palócok között négy tipusnak, a turanidnak, a pamirinak, a keletbaltinak és a dinárinak van nagyobb szerepe a népesség összetételében. A fényképtáblákon bemutatott egyének embertani jellemzői a 28. táblázatban láthatók. Gyöngyöspatával és Mátraderecskével kapcsolatban már jelent meg feldolgozás /Henkey 1975/, ezért a már megjelent képeket nem közöljük újra, viszont az egyes jellegzetes gyöngyöspatai és mátraderecskei személyek képeinek sorszámára e fejezetben hivatkozunk. ^ turanidok között a Heves megyei palócok között is az alföldi változat a leggyakoribb. E változatra általában a nagyközepes vagy magas termet, az enyhén hosszú, széles-igen széles, brachy-hyperbrachycephal fej, a széles-igen széles, középmagas, euryprosop arc, az enyhén lapos járomcsont, a meredek homlok, az arc sikjából közepesen kiemelkedő, egyenes orrhát, enyhén domború tarkó, barna-fekete haj és barna vagy zöldes szemszin a jellemző. Lipták ezt a változatot 1962 óta a cromagnoid-C taxonba sorolja /Lipták 1962/, mig mi e téren továbbra is a Bartucz álláspontot követjük /Bartucz 1938/. Az alföldi változat legjellegzetesebb képviselőit a 9-14. képeken mutatjuk be, ezen kivül a gyöngyöspatai 3. és a mátraderecskei 29., 3o. és 33. képen is igen tipikus képviselői láthatók. Bár e változat többségére a középmagas áll a jellemző, de hazánkban, igy a hevesi palócok között is eléggé gyakori a közepesnél alacso-