Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története
A mezőgazdaság szocialista átszervezése, ezt követően a termelés korszerűsítése, a gépesítés és agrotechnikai módszerek tökéletesítése tette lehetővé helyben is, hogy a volt mezőgazdasági dolgozók nagy része a helyi üzemekbe mehetett dolgozni, azaz ipari munkássá vált. 1950-ben még a lakosság 92%-a, 1959-ben 86% élt a mezőgazdaságból. Ma a kereső foglalkozású lakosság 47%-a mezőgazdasági, 53%-a pedig ipari ill. alkalmazotti foglalkozású. A közös gazdaság ténylegesen is a benne lévő embereké, egyrészt tulajdonjogilag is, másrészt az érdekeiket tekintve is, mert ahogy ott gazdálkodnak, úgy veszik hasznát és valóságosan is sokkal többet nyújt a részükre, mint a felszabadulás előtti időszak nagy- és kisbirtok gazdaságai, vagy az átszervezés előtti kisparaszti gazdaságok. Mivel magyarázhatók a tsz 15 év alatt elért eredményei? Elsősorban a párt és a kormány helyes agrárpolitikájával, melynek keretében a visontai tsz is megtalálta a helyét és élni tudott a mezőgazdaság részére nyújtott lehetőségekkel. Ennek keretében mindig saját erejére támaszkodott, nem várta az államtól az ajándékszerű támogatást. A tsz első időszakában - de jelenleg is - döntő fontosságú volt, hogy a tagság bízott a vezetőkben, a vezetőség pedig a tagságban. A vezetőség a bizalomnak meg is felelt. Ezért a tsz elkerülte azokat a válságokat, melyen sok közös gazdaság átesett. A vezetésben az eltelt 15 év alatt kevés változás volt. Az elnök a tsz alakulásától kezdve betölti ezt a funkciót. A párttitkár, Molnár Tibor 1964-től napjainkig is e beosztásban van. Előtte Kovács István és Farkas József volt a párttitkár. Az elnökhelyettes, Kovács Balázs kezdettől 1972-ig, nyugdíjba vonulásáig posztján maradt. Dér József 1964-től főagronómus, előbb beosztott agronómus volt. 1961-64 között Csobó Kálmán volt e munkával megbízva. A főkönyvelő, Csernus Sándor 1970 óta látja el e munkakört, 1961-69 között pedig Mészáros Károly. A szőlész-borász agronómusi feladatokat 1971-től Schimicsek Tibor látja el, előtte 1966-67-ben Alexander István, 1968-70-ben pedig Kovács György. A szeszfőzde vezetője kezdettől fogva Kovács István. A gépcsoport vezetője Körmendi Gyula 1972-től van e beosztásban, elődje 1965-től egészen 1972-ben bekövetkezett haláláig Bartha Szilárd volt. A brigádvezetőknél, raktárosoknál, pincemesternél, az adminisztrációs apparátusban sem volt lényeges személyi változás az elmúlt 15 év alatt. A tsz fejlesztésének első időszakában a bizalom mellett a szervezési munka volt a döntő, a szakmai szempontok háttérbe szorultak, hiszen lényegében a nagyüzemi keretek között is a hagyományos kisparaszti módszerekkel és eszközökkel dolgoztak. A vezetőknek sem voltak nagyüzemi tapasztalataik. Ők is együtt fejlődtek a tsz-szel, menet közben szerezték meg a tapasztalatot, a vezetési ismereteket és a szakképzettséget. Az elmúlt 15 év alatt a tsz-ben a volt paraszti gazdálkodókból, mozgalmi tapasztalattal rendelkező személyekből és a szakemberekből szükségszerűen kialakult az a vezető réteg, mely esetenként még a külső szervekkel és vállalatokkal, valamint a tsz-tagok jelentős részének maradiságával szemben is a termelés fejlesztésének, a közös gazdaság erősítésének a legfőbb képviselői voltak. Ez a csoport demokratikus vezetési módszereivel a főbb kérdésekben mindig maga mögé tudta állítani a tagok többségét, s betartotta, biztosította a törvények, a szabályok betartását és képviselte a rendet, biztosította a termelőmunkához szükséges munkafegyelmet. A tsz-ben kezdettől fogva a közös elemek, a közös gazdaság erősítésén volt a hangsúly, a háztáji alárendelt szerepet kapott.
