Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

atomháborúval való ijesztgetés, az állampolgári kötelezettségek nem teljesítésére való bujtogatás, árufelhalmozás, feketézés és a rémhírterjesztések voltak. 1951-ben Budapestről 20 deklasszált, a volt uralkodó osztályhoz tartozó egyént telepítettek Visontára, akik tovább terjesztették a reakciós nézeteiket. A kényszerbeszolgáltatást és a túlzott kuláküldözést a reakciós elemek kihasználták. Az 1956-os ellenforradalom során úgy vélték, hogy elérkezett az ő idejük. 1956. október 30-án gyűlésen választották meg az ellenforradalmi jellegű „munkástanácsot". A tanács tagjainak többsége a leghangosabban kiabálók és az állampolgári kötelezettség teljesítését a legjobban ellenző, a csak egyéni érdekekkel törődő személyekből kerültek ki. A felheccelt, nagyrészt részeg emberek néhány baloldali egyén házához mentek fenyegetőzni. Az ellenforradalmi jellegű szervezet a feketelisták összeállításán és fenyegetőzésen kívül mást nem csinált. Megpróbálták a Tévén-tanyán lévő állami gabonakészletet kiosztani, de a katonai őrség ezt megakadályozta. Itt történt az ellenforradalom alatti egyetlen sebesülés: az őrség egyik tagjának fegyvere hanyagság következtében balesetet okozott. Az ellenforradalom alatt 1956. október 11-től 1957. február 19-ig a községi tanács, illetve október 9-től december 22-ig a végrehajtó bizottság nem ülésezett. 1950-es alakulása óta a tanácsot 1954-ben, 1958-ban, 1963-ban, 1967-ben, 1971-ben és 1973-ban választották újjá. Jelenleg 21 tagja van, a végrehajtó bizottság 7 főből áll. Az ipari beruházások A község határában feltárt szén a község régebbi életét megbolygatta, megváltoztatta a környék képét. Az addig nagy többségében mezőgazdasági dolgozó lakosság zömét ipari munkássá változtatta, kulturált munkakörülményeket és biztos megélhetést nyújtott részükre. A község határában már az 1930-as években kutatások folytak a szén után. Ezidőben a felső Borhy-tanyánál szénbánya is működött. Főként lakossági ellátásra termelt. Az 1940-es évek végén ezt a kis kapacitású bányát megszüntették. A falu mellett és alatt lévő szénről a lakosság már a múlt században is tudott. Nagyobb áradáskor a Mátra patak medrében a víz a szénről lehordta a földtakarót. Ezt a falusiak tüzelőnek „bányászták". Kútásások közben is gyakran szénre akadtak. Az 1930-as évek végén egy falusi emberekből álló csoport néhányszáz-pengős „tőkével", naiv elképzeléssel „szénbányát" nyitott. Először vedrekkel, majd kisméretű szivattyúval próbálták a vizet eltávolítani. Sikertelenül. Pénzük elfogyott, a „bányavállalkozás" csődbe jutott. A szénbányák és a föld méhében lévő kincsek államosítása után Visontán is megtiltották a patak medrében vagy kútásás közben való „szénbányászást". 1950-ben a kutatófúrásokat ismét kiterjesztették Visontára. Ennek alapján ismertté vált az itteni szénvagyon nagysága és fűtőértéke. Megkezdődött a hasznosítást szolgáló tervezés. A község vezetői hivatalosan először 1959 nyarán kaptak tájékoztatást a készülő ipari beruházásokról. Az akkori tervek az erőművet a vécsi határba, a 3. számú műút 100 km-el jelzett szakaszának környékére irányozták elő. Az erőművet szolgáló víztárolót a vécsi völgy elzárásával tervezték megoldani. 1959-ben megkezdték a külfejtés előkészítését. Kisajátították az északi akna területét, melyen a Bányászati Aknamélyítő Vállalat Laczkó-féle csoportja kezdte meg a víztelenítő vágatok építését. A víztelenítő aknákon kívül több figyelő kútcsoportot is létesítettek. E figyelő kutakban akkor még 0,7—0,8 atmoszféra pozitív nyomású víz volt. 1960-ban a bányavíztelenítő munkákat Feke Sándor csoportja végezte. Ez időben került