Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

a visontai munkások nagy része a bányához. A víztelenítő munkák olyan sikeresen folytak, hogy 1961-re a községi ásott kutak, az artézi kút és a határi kutak jelentős része elapadt. Ez időben a bányamunkák előkészítése a Szénbányászati Földkotró Vállalathoz tartozott, 1963-tól pedig a Mátraaljai Szénbányákhoz. Az északi aknánál lévő előkészítő csoport vezetője 1961-63 között Lorbert Ferenc, párttitkára pedig Vadász József volt. 1964-től az üzem vezetője Pribula Nándor, párttitkára Fodor József, majd Miskei László lett. 1962 őszén megkezdték a bánya és erőmű jelenlegi útjának építését. 1963 augusztusában az érésben lévő kistelepi szőlők közepében megkezdte a felvonulást a Bányászati Építő Vállalat. A tsz vezetősége a felvonulásról csak akkor szerzett tudomást, amikor az ott dolgozó brigádtól jöttek bejelenteni, hogy a brigád asszonyai összeverekedtek a szőlőt gépekkel összetaposó idegenekkel. A felvonuló vállalatok általános gyakorlata az volt, hogy minden bejelentés, vagy jelzés nélkül telepedtek le a tsz szőlőibe a munka végzésére, az esetek zömében a szőlő érésekor. 1964-ben a bányaüzem megkezdte a nyitóárok létesítését. Ez folyamatosan bővült, egyre nagyobb gépek kapcsolódtak a munkába. A nagy teljesítményű meddő letakarító, meddőhányórendező és szenelő gépek helyszíni összeszerelésére alakult meg 1967-ben a Mátraaljai Szénbányák Gépszerelő Üzeme. Az üzem vezetője kezdettől fogva Izsvák Antal, párttitkára pedig Szabó Miklós. A bányaüzem 1967-ben vette fel a „Thorez" Külfejtéses Bányaüzem elnevezést. Az üzemavató ünnepségen 1967-ben részt vett a névadó nagy francia forradalmár özvegye is. 1973-ban a „Thorez" Külfejtéses Bányaüzem élére Kálomista Imrét nevezték ki, a párttitkár pedig Varga István lett. 1975. január 1-én a Gépszerelő Üzem és a „Thorez" Külfejtéses Bányaüzem egyesült. 1972-ben megkezdték az Abasár és Visonta közötti, úgynevezett nyugati kitörés nyitóárkának létesítését. Ez a mező 1974-ben már szintén szenet adott. Igen súlyos napokat élt át a bányaüzem is 1974 októberében a rendkívüli csapadékos idő miatt. Október 20-án éjszaka a sok eső miatt felduzzadt Mátra patak a falu fölött átzúdult a gáton és a falu egyes részeit elöntötte. A községtől délre az egyesült Mátra és Bene patak áttörte a bányát védő gátat és mintegy 200 000 m

3 víz zúdult a bányagödörbe. A szénellátásban fennakadások keletkeztek. Ez időben az erőmű kapacitásának csak 10%-át tudta a szénhiány miatt kihasználni. A bányaelőkészítő munkák során 1961-től kezdődően évente néhányszáz tonna lignit került a felszínre. Ezt a TÜZÉP-en keresztül értékesítették. Nagyobb mennyiségű szenet 1969-től termeltek. 1961-70 között összesen 1 700 000 tonnát, 1971-ben 2 892 000 tonnát, 1975-ben pedig már 7 500 000 tonnát termeltek, ami az ország összes széntermelésének tonnában több mint 25%-a, kalóriában pedig 15%-a. Minden tonna kitermelt szénnél átlagosan 6 m

3 meddőt kell eltávolítani. Az évenként letakarított meddő egész hegyeket képez a bányaművelés körzetében. A bánya és az erőmű 1965-ig 2000 hold ingatlant sajátított ki az abasári, markazi, visontai, halmajugrai és detki tsz-ektől. Távlatban az ezredfordulóig 5000 hold igénybevétele van előirányozva. Sem népgazdasági, sem esztétikai szempontból nem közömbös, hogy mi lesz a leművelés után az érintett 5000 hold földnek a sorsa. A „lebányászott" földterületek hasznosításának kikísérletezésére hozták létre 1969-ben a Mátraaljai Szénbányák Rekultivációs Üzemét, mely egyben a KGST-ben tömörült országok részére is átadja a tapasztalatokat. 1975-ig a rekultiváció mintegy 200 hold földön történt meg. A környező tsz-ek, közöttük a visontai is vitatja, hogy a nagyüzemi termelésben az ott alkalmazott kísérleti módszerek gazdaságosan alkalmazhatók lennének.