Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek

142. „A terhesnek mindent adni kell, amit kíván, mert beteg lesz érte." 143. „Mikor nekem a fiam született, hát egész télen hímeztem. Aszonták, hogy jajaj majd hozzádnől! Féltem. Oszt akkor azt is monták, hogy kilenc kedden imádkozzak a szent Antalhoz. Kilenc kedden, majd akkor könnyen meglesz a gyerekem! Oszt tényleg tuggya-e, olyan nagy gyerek vót! Mert tél vót, nagyon megtermett! S tényleg imádkoztam a szent Antalhoz! Oszt tuggya-e, az anyósom mindig aszonta, hogy én még ilyen asszont nem láttam, mint Örzsi, ettül jajszót nem lehet hallani! Pedig olyan nagy gyerek vót, hogy nagy. Nem szenvedtem meg, nem, olyan könnyen meglett. Hogy azé'-e, hogy imádkoztam vagy amúgy is meglett vóna? !" 144. „Csak szoptatás alatt nem szabad vót bablevest ennyi, vagy paradicsomot, mert az szelet csinál. Oszt akkor a gyerek olyan tejet szopik és akkor nem pihen a gyerek." 145. „Akkor rajta marad a jegy, ha ráesik valami a terhesre." 146. „Ha jobb oldalt mozog, fiú lesz." 147. „Ha bal oldalt mozog, lány lesz." 148. „Ha a teher kicsi, lány lesz." 149. „Ha hegyes a hasa, fiú lesz." 150. „Aki burokban született, mindenkit legyőz, a háborúból sértetlenül gyött haza." 151. „A burokban született gyerek szerencsés lesz." 152. „A gyerek születésekor a pólyakötőre rácsavarják az olvasót, hogy ki ne cserélje a boszorkány." 153. „Keresztelő után azt mondták: Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk!" — „Ariikor meghozták a templomból, földre tették, az anyja vette fel." 154. „Amíg nem megy a templomba fekvő asszony, akinek kicsija vót, két vagy három hétre, addig nem vót szabad kimenni az udvarra, hogy a határt addig ne lássa, mert akkor elveri a jég a határt." Halál 155. „Ha valaki meghalt, letakarták a tükröt ruhával, hogy ne lássa meg a halott magát. Meg az órát kivitték a házbul, ne ketyegjen ottan." 156. „Mesélték, hogy hát elküldtek neki a másik halottul. Például vót egy menyecske, azután az aranygyűrűje nem vót az ujján, mikor meghalt, meg mikor eltemették se. Azután megint halt meg egy másik és annak koporsója sarkába tették a gyűrűt, hogy majd odaadja neki." 157. „A halott lábbal van kifelé az ajtónak. A feje van hátulról, a lába meg elöl. A temetőbe is úgy viszik a lábával kifelé." 158. „Nagymama mesélte, hogy őnálok biztos valaki meghalt, mert azért, hogy a bagoly (azt halálbagolynak szokják mondani) mindig kuvikol a gesztenye fájukon. (Kuvik madár? ) Nem, bagoly. Bagó." Előjelek 159. „Hát hogyha máshova indult el, például Gyöngyösre ment elintéznyi valamit, azt mongya: Szerencsém lesz, mert férfivel találkoztam!"