Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek

Hasmenés 105. „Amelyik gyereknek hasmenése vót, annak hoztak a csíkos tóbul vizet, abba kakukkfüvet fó'ztek olyat, akit Űrnapkor a sátorban megszenteltek, abba fürösztötték háromszor egymásután. A vizet aztán a trágyadombra öntötték." Kelés 107. (Hát a kelést hogy gyógyították? ) „Hagymával. Hagymát tettek rá, meg paradicsomot. (Nyers hagymát? Ráborították? ) Megsütték, aztán ráborították. De most mán nem csinyálják, mert az orvos elintézi és rendbe van." 108. „Az öregek mondták: kását öntögettek, oszt azt éjfélkor a boszorkák szedegették föl, vagy pedig, hogy is magyarázzam? Úgy is monták, hogyha valakinek kilise van, akkor pénzzel vagy valamivel elkeresztezik, oszt keresztútra teszik. Vótak ilyen hangok, hogy aki elveszi, arra ráragad, őrula meg elmúlik ez a kelés és így." 109. (És a keresztutakon el volt szórva valami?) „Magok. Bab. - (És miért volt az ottan? ) - Hogy ha azon keresztül megy az ember, akkor vagy a lába vagy a karján valami kipattan, váami seb, vagy kelés." - (És ezt hogy nevezték? ) „Rontásnak !" Ötvar 110. „Piros szalagot kötöttek a nyakába, ha ótvaros vót a gyerek, a keresztanya vette, az kötötte fel." 111. „A fején, fülén vót a seb, de most már ilyen nincs." Pokolvar 112. „Ezt a fojtófüvet teccik-e ismerni? Aztán ijjen hosszú folyásai vótak, aztán leginkább a réteken termett. Vót például a halmaji réten is, a mi rétünkbe is. Úgy nevezték a régi öregek: pokolvarfű. Oszt, ha pokolvar vót valakinek a lábán, avval bekötötték elmúlt. Én ösmertem azt a füvet." 113. „Az vót mán az én lábamon is, mióta ember vótam, eccer a lábam fejin, oszt meg selyemcérnát szoktak belehúznyi. Akármilyen, csak selyemcérna legyen. Belehúzták tűvel, keresztül ráhúzták a pokolvarfüjjet, oszt az asztán szépen elmulasztotta. De az ojjan fájdalom, leginkább az éren van az, az embernek az erin. Hogy törésiül van-e az, vagy mitül.. . Fáj nagyon. De aztán meggyógyult. Ojan mérges, hozzá nem lehetett érnyi, ojan fájdalom vót. Én se bírtam. Két bottal mentem ki a szöllőbe." 114. „Pokolvar azt úgy hittak, olyan kékes, abba meg selyemcérnát húztak. Szappant, mézet összekeverték és awa' gyógyították." 115. „Oszt még akkor, ha valakinek vót pokolvar. Abba meg cérnát húztak, fejér cérnát. Hagymát, mézet összekeverték, oszt akkor áztat avval kenték." Részegség 116. „Meggyúlik benne az ital, a pálinka, tejet öntenek bele, aszt itatnak vele." Sárgaság 111. „Hát annak meg tetűt attak. Egy csomó lekvárba kilenc tetűt, háromszor kilencet attak neki, oszt attul elmúlt. Az neki vót az orvosságja. Azelőtt az öregasszonyok ilyen tudósak vótak. Hát én nem tudok semmit. Csak ahogy úgy akkor az anyósom-