Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek

Fehér liliomot. . . áztat is vágásra! Ha valaki megvágta a kézit, akkor azt tettek rája. — A Mari néninél vót cserépbe, nem is tudom micsoda (Kígyóhagyma - segíti ki a másik asszony a beszélőt). . . igen, kígyóhagyma levelit. Áztat összetörte, azt tette, ha a gyerekei elütték a lábokat. Ha tövisbe léptünk és kigyűlt a helye, arra meg paradicsomot tettünk, az kiszítta!" A beteg embert szerető gondoskodás vette körül a falusi életben — erről vallanak ezek a történetek és a gyógymódok nagy száma is! De ez a gondoskodás soha nem fordult felesleges kényeztetésbe, sőt egyes gyógymódok meglehetősen fájdalmasak voltak. Szükség volt a gyors segítségre, a beteg minél előbbi felgyógyulására, mert a betegség időtartamára a család egy tagja kiesett a munkából, s ezt nagyon nehéz volt pótolni egy olyan közösségben, amelyben minden embernek (a kisgyerektől az öregekig) megvolt a maga fontos napi feladata. Az emberi élet hiedelmei A betegségek és gyógyítások 95. „ Az öregeink aszonták, hogy fűbe-fába van az orvosság! " Árpa 96. „A szemen árpa vót, azt meg meg szokták köpdösni! (az egyik asszony nagyon nevet! — nem akarja kimondani a csúnya szót, de végül is kimondja.) Azt mondták, hogy: 'Szar van a szemeden!' - azt kell mondani, akkor elmúlyik." 97. „Akinek árpa van a szemén, kilenc kútba nézzen bele és a nevetlen ujjával keresztelje el az árpát." 98. „Ha szemárpája vót, háromszor kilenc szem árpával körülkerítették a szemét, akkor kilenc napra elmúlik." 99. (Amikor a szemen volt árpa, azt hogy kellett gyógyítani? ) „Visszakézrül így valahogy, elkeresztelni. Megkeresztelnyi és azt mongyák, elmúlik. Én ezt nem tartottam soha." Fogfájás 100. „Szokták a fájós fognak, ha lyukas vót, abba a lyukba a harangozótul kértek, aszongya: — Aggyá mán egy kis tömjént! Asztán beledugta. Nagyon erős vót!" 101. (Mire is használták a beléndek magot? ) „Ha valakinek fájt a foga, megfüstölte vele és kihull belüle a pondró. Hát így mondták, hogy kigyütt belüle." Fülfájás 102. „A kövirózsa levelét összetörték, és mint a fülcseppet használták." 103. „Arrul tudok, hogy vót, oszt úgy nevezték: kőrózsa. Azt csapták fel oda, még azelőtt zsúpos tetők voltak, nekünk is vót az a régi istálló, azt abba tették azt a kőrózsát. Az, ha valakinek megfázott a füle, úgy hogy futott vagy valami, abbul csavartak bele, oszt az attul elmúlt. De áztat ám pünkösd hajnalán kellett feltennyi oda. Ott tuggya olyan nagy bokor lett az, nem nyott, csak ilyen apró vastag levele volt. Oszt abba vót sok víz, azt csavarták a fülibe. Nekem is csavart anyám gyerekkoromban." Fogfrász 104. „.. .Mikor a kisgyermeknek a foga rakodik, hát most már úgy mondják, hogy fogfrász. Akkor meg a kis inget leszaggatták róla. Úgy kellett csinálni, oszt akkor nem veszti el többet az eszméié tit. (Hová tették aztán a kis inget? ) Feltüzeltük! — (Micsoda butaság vót! — szólt közbe a jelenlévő másik asszony.)"