Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hoppal Mihály: Visontai hiedelmek

6. „A földrengés a tűzhányóhegytü' van. A régi öregek ezt nem hitték, hogy tűzhányóhegy, szóval tűz van alattunk, hanem aszt mondták, hogy egy nagy cethal tartya a fődet alól, de tenger van alattunk, nagyon is nagy tenger. Hát lehet, hogy víz van alattunk, mer már a bányábú nagyon sokat kiszivattak." 7. „Csak a régi öregek úgy mondták, hogy teljesen szétnyílt, hogy tiszta fényesség volt egyszer az égen, hogy az az égnyillás. Oszt akkor amit kíván, az aki meglássa, teljesülni fog a kívánsága. Harmincnégybe olyan északi fény volt. Az én anyám lefeküdt, de nem volt nyugodalma. (— Az üstökös csillag volt Örzsi - szól bele egy másik asszony.) - Nem, nem az vót! Akkor újra odament az ablakho, leste, de nekünk nem szólt semmit. Mink persze ezt nem tuttuk, hát másnap gyönnek ! — 'Böske néni, látták-e az iccaka, minő fényesség vót!? ' Akkor vallotta ki szegény anyám, hogy ő is látta, de ő azt gondolta, hogy tán csak ő azt maga lássa, és hogy amit akkor gondol, az majd kiteljesül !" Nap 8. „Nem tudom, hallotta-e, akik odafent vótak, Hasznoson, azok monták, hogy ott a nap rózsát szórt. Van ott ollan kápolna. Én ott vótam. És igaz vót. Monták: Nézzétek a napot! Nézzétek a napot! De mintha tele lett vóna ollan rózsakoszorúval. Reggel ! Azt én saját magam is láttam, igaz vót!" 9. „Úgy mondják, hogy Kisasszonykor, ami szeptember nyócadikán van, hogy napkeltet akkor figyejj, akkor rózsát hány a nap ! Hát tuggya azelőtt, hogy maszek világ vót, hát nem tudom, ennek a Szentkútnak hallotta-e hírit? Hát oda szoktunk mink abba az időbe mennyi kocsival. Már én nem, hanem a sógoromék mindig, mert azoknál vót ez a fédères kocsi, aszt több asszon felült. Eccer asztán ő is gyütt, meg én is mentem a kocsival, meg többen is mentünk. Gyöngyöspatánál mentünk kérem, éppen a parton, oszt akkor kelt a nap. Figyeltem. Hát én például nem láttam. Aszt monták, hogy most kő néznyi, mer most hánnya a rózsát! De nem! Én figyeltem, de nem láttam." Hold 10. „Új Hold, új király Nagyobb urat nem ismerek Náladnál !" Többet az úr Jézus Krisztusnál!" Mikor legelőbb meglássuk a holdvilágot, mikor újhold van, akkor ezt szokták mondani. (Mikor tetszett ezt elhagyni?) Még van úgy, hogy most is mondom, mikor meglátom. (Nevetés, a jelenlév^fmásik asszony is megerősíti: Én is ! Én is!) 11. „Mikor kicsik vótunk, aztán lestük a holdvilágot, azt monták: — Nézzétek a Cicelle ott táncol! A Dávid meg hegedül a holdvilágban! - De én mindig azt mondtam, hogy én egy ember-arcot látok abban: két szeme, szája, orra van a holdvilágnak! Én mindig úgy látom, máig is a holdat ! - (ezt egy másik jelenlévő asszony fűzte hozzá!)" 12. „De mások aszonták: - Dávid hegedül Cicelle meg táncol ! (Hát hogy kerültek azok oda fel, mit mondtak a régi öregek? ) Hogy? Hát azok szentek, tuggya, azt úgy mentek azok oda fel, a menyországba. Hát úgy lehet, hogy azóta az is eldisszidált, Szent Péter is !" 13. (A holdban mi látszik? )