Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó László: A jászdózsai fokhagymatermesztés
tul til Iii tó ós ol ovo n i m ól a palóc, vidókon is."'' Mindkét vai'n/.rrcnol ekmény gyakran ismétlődő /Jólét; naphoz, a gyakori gyermekszüléshez kötött/, s őzért minden bizonnyal ismornlök kollott azoknak a XVII1. századi beköltözőknek, akik a palóc vidékről érkeztek. Ám n hlodol moknok meg a f okhagymntormonzté.'; Intonzivvé válása előtt meg kellőit szűnnie, ol kellett halványulnia, mert minden bizonnyal a fokhagyma egészségévé, betegsógmogolőző szeropeho" hasonlóan önnek in aktivizálódnia kellett volna. Ellent mond ennek az, hogy nem racionális alapokon nyugszik a cselekmény, babona jellege eléggé nyilvánvaló lehet. Ám nom feledkezhetünk meg arról, hogy e cselekmény másutt is a b o s z o r k á n y hitt ej. kapcsolaton és Jászdózsén ez az a mitikus lény, amelynok alakja ma in különös elevenséggel él. Ugyanakkor Luca napján több más irracionólis cselekedet megmaradt, főként a Luca-szék készítés szokása és a benne való hit eleven. Még beszélhetünk több olyan emberrel, aki készitett ilyet, vagy hozzáfogott, de befejezni nem merte,^ Ha tehát nem halt volna el korábban a hiedelem, feltételezhetjük, hogy ez is uj erőre kapott volna a fokhagyinával való foglalkozás intenzivebbé válásakor. Itt jegyezzük meg, hogy a szintén irracionális böjti fokhagymaevés megmaradt, sőt a mai napig megtalál ható a böjti étrendben, holott annak többi eleme már kihullott. Valónzinü- 37 nek tartjuk, hogy ez sem független az intenzivebb fokhagyraatermesztestol. Ahhoz, hogy a beköltözők által feltétlenül ismert, talán helyben is meglévő szokás nyomtalanul, feltámaszthatatlanul elenyészhessen, legalább három generációnak /nagyapa-fiu-unoka/ kellett itt élnie s a negyedik generációnak kezdenie a fokhagymával való foglalko -7 o zást.'' Ez pedig megint a mult század,közepe tájára tehető, hiszen a beköltözők 174-5 táján még javakorabeli emberek lehettek. Az adatok ilyen összecsengését - jóllehet önmagában egyik sem bizonyító erejű, s tiszté ban vngyunk esetleges gyengeségeikkel is - más adatok is támogatják. Jászdózsán a fokhagymatermesztés egyik központja a beltelek kertjei mellett a Berek nevü határrész. Ez az 1856-ban végrehajtott tagosításig időről-időre haszonbérbe adták, s ezért itt nem alakulhatott ki tartósan egy gazda nevéhez fűződő, hosszabb időn át megtartható birtok. Ez pedig akadálya volt mindenféle kerti müvelésnek, igy a fokhagymatermesztésnek is. A fokhagyma termesztése ugyanis kitűnően megmunkált, porhanyósitott és trágyázott földön folyik / puszta kézzel dugyányozták a hagymát ! / A termelők különös gondossággal tisztítják ki a " vad töveket". Az időről-időre más ember birtokába kerülő, főként szántónak használt,föld ilyen kerti megmunkálása szinte lehetetlen, vagy aránytalanul nagy munkát igényel. Amig időnként felosztották, senki sem tudhatta melyik jut majd neki,mit vetettek bele előzőleg, s hosszabb időbe került volna még egy kisebb darab föld teljes mogtisztitása a gabona tövektől, csutkáktól, stb. Do a Berek jel logo /bokros, f á.s területek, laposabb részek/ is olyan, hogy inkább legeltetésre, vagy kaszálónak való. Ezért ha tár s zabadi t ás után - a földraüíolés-nllattartús ekkori jellegéből következően - ezen a területen is szabad volt egészen május l-ig a tarló legeltetése. A szabad legeltetés pedig szinte kizárja a fokhagyma termesztést, hiszen az őszi ha-'yma akkor már régen sorol, s ezt a legelő állatok tönkro tették volna.
