Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Tóth Ilona: Határhasználat Jázsdózsán
A jászdózsai ember szóhasználatában a határ szónak kettős jelentése van : jelenti a szomszédos községek érintkezését és jelenti a falu külső, megművelt, illetve gazdaságilag hasznosított környékét. " Határ szón elsősorban földrajzi egységet, egy bizonyos közigazgatási körzetet értünk, amelybe az egységhez tartozó összes művelési ágak /erdő, legelő, szántóföld, rét, stb. /, ill. az egyéb célra használt területek is beletar5 toznak." A határban van a szántóföld, a legelő, a rét, azaz az összes müveit és műveletlen földterület, és a dózsai ember sem csupán a szántóföldet érti alatta. Jászdózsa határterülete, közhatára tulajdonképpen a XV. században, az 12oo-as évek végén megjelenő, de azután még egy ideig nomád, sátorzó-legeltető hajlamú, illetve rétsági életet élő jászok végleges letelepülésekor alakult ki.^ A királyi donátiók, az ősfoglalás és a részben későbbi letelepülésük alkalmával nyert földterület mellett sohasem 7 , képeztek adományt valamilyen uj jogcímen. A határ egyes részeinek szinte teljes egészében legeltetésre történő használatát a tárgyalt időszakban befolyásolta a jászok történelmi múltja, nomadizáló hajlama, a felszin alakulása és a talaj minősége, nem utolsó sorban pedig a jászok jogi helyzete. A sikság, az akkor még a belvizek és a Tárna mellékágai által elárasztott vizenyős laposok, vizjárta rétek, szikesek, itt-ott kiemelke8 dő földhátak és IV. László király olyan önkormányzati és tulajdonjogi kiváltságokat biztositó törvényei, illetve azoknak az uralkodóktól való állandó megerősítése, valamint a szomszédok általi tiszteletben tartása, amilyen a kunok és később a hajdúk kivételével g egyetlen más tájon sem volt, biztosították, hogy a gazdasági élet a földesúri, varme gyei fennhatóság kizárásával ugy fejlődhetett, ahogyan a nép ősi foglalkozása, életmódja és szükségletei előírták. Kedvezett a pásztor életmódnak a 15o éves török uralom ls : a török világ végével a Jászságnak kb. mintegy 96 %-a legelőnek számított.' 1 ' 0 Néhány feljegyzésből azonban már következtethetünk kezdetleges földmüvelésre : 1453—°nn a Magyarország jövedelmeiről készített kimutatásban a jászoknak állatadó mellett buza, zab, árpa, borsó, lencse, köles, kása beszolgáltatási kötelezettsége is megtalálhatók. Az adóalapot azonban még az l8oo-as évek 12 elején ls az állatok, lábasjószágok száma adja. A szántóföld értéke mindjobban csak a földmüvelés terjedésével gyarapodott és gyarapodhatott : addig a legelő volt a gazdálkodás alappillére.^ Még az 1699-es, az első értékes gazdasági adatokat tartalmazó Pentzféle összeírás szerint a török kiűzése után a Jászság 2oo.ooo kh-s területének csupán 4 %14 15 át használták földmüvelésre. Az egész Jászságban összesen 4268 kh őszi buza, 2560 kh árpa, 486 kh zab, 69 kh kétszeres, 7 kh tavaszi rozs, I36 kh köles vetés volt. Ez össze sen 80I0 kh vetésterületet jelent, azaz az ekkor itt élo 72o4 lakos mindegyikére 1,11 kh vetésterület jut. Ugyanakkor ezzel szemben 15292 darab szarvasmarhát, 1862 lovat, 11467 juhot, 7496 darab sertést Írtak össze. A legelők hatalmas terjedelméhez viszonyítva nem is magas az állatállomány száma, a lakosság kis számához mérten azonban igen. Egy lakosra jut 2,1 szarvasmarha, 0,3 ló, 1,6 Juh, 1,0 Bertés, ami tehát azt jelenti, hogy 5 szá mosállat esik minden lakosra."^
