Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Tóth Ilona: Határhasználat Jázsdózsán
A fonti adatok az egész Jászság területére vonatkoznak. Természetesen, az egyes községek fejlettségi színvonalában nagy eltérés mutatkozik, Jászdózsa - akkor még csak Dósa - amely egyike volt a török pusztitás alatt legtöbbet szenvedett és legjobban el-néptelenodett községeknek - 1699-bon mindössze 39 család él itt — a 11 jász község közül az egy családra jutó állat és az egy lakosra jutó termés tekintetében is az utolsó helyen állott : az egy lakosra jutó vetésterület o,?o kh és az egy lakosra jutó állat 17 1,7 darab. Amint láthatjuk, ez nem annyira a határ természetében gyökerezik, noha az arányokban e szempontból is eltérések adódnak : mint mélyóbbon fekvő községben, feltűnően kicsi a juhállomány, és ehhez képest arányaiban magas a szarvasmarhák száma, /egy lakosra esik o,l, ill. 1,2, lóból o,l és sertésből 0,5/.^ Egyes történetírók szerint az egyéni szabadság mellett ekkor még szabad volt a föld 19 is. Ezt valószínűleg ugy kell értelmeznünk, hogy a jászok törzsei által elfoglalt területen, amely az egész törzs közös tulajdonát képezte, 4-0 ki-ki fcglalt magának ereje hez mérten egy-egy darab földet - amit ekkor még a lakosság csekély száma és a nagy határ Dósán is lehetővé tett — elsősorban a jobb területeken, ill. ahol az állatok kártételétől legjobban megvédhető volt. Talán ez lehetett a kezdeti oka annak, hogy lassan 21 együvé terelődött a határ müveit része. Még az 172o-as összeirás is kimondja, hogy aki valamely gyepet először felszánt, az a földet magáénak tekintheti, ami kizárólag a 22 szabad foglalás nyoma. Fordulorendszerről még a XVII. szazadban sincs semmi feljegy zés. Minden valószinüség szerint e kezdetleges földhasználat során még művelési rend szer sem alakult ki, illetve csak a legelőváltó gazdálkodás volt a művelési forma î a határból egy-egy alkalmas részt müvelés alá fogtak és a talaj termőképességének teljes kimerülése után az illető földterületet műveletlenül, parlagon hagyták, ujabb gyepet 23 törtek fel szantás-vetés céljára. A XVII. század végén, XVIII. század elején azonban előretör a Jászságban a földművelés, amit a határpörök is mutatnak, ugyanis a pásztorvilágban elfelejtett közhatárokat sok 24 helyen újra meg kellett állapítani. A szántóterület nagysága lényegesen emelkedett,amit több tényeső is elősegített. Először is az elnéptelenedés pótlására idegenből, el sősorban a felvidéki megyékből jött lakosság betelepedése volt jelentős ok : bár a be népesülés legfontosabb csábitó eszköze a XVII. században a korlátlan és gazdátlan legelők voltak, mégis emelkedett a feltört területek mennyisége a lakosság számszerű növeke25 , déséből következően, A másik ok a német lovagrend fennhatósága. I. Lipót ugyanis más területekkel együtt a Jászságot is elzálogosította 17o2-ben a magasabb gazdasági szin vonalat ismerő és - az adófizetés miatt - kivánó lovagrendnek : az 1514. évi 23. törvény26 cikk nyíltan szolgákká tette a jászokat, adó- és tized fizetésére kötelezve, noha a ,27 magánjogi viszonyokat egyáltalán nem érintette és az egyéni szabadságot nem korlátozta. Lényegében mégsem változott a gazdálkodás képe : továbbra is az állatgazdaság tája maradt. Bár a földművelés intenzivebbé válását nemcsak a földek kiterjeszkedése jelenti, hanem az ekkor már megjelent kétfordulós művelési rendszer, tehát a művelési technika lassú változása, a commuai.tas szabályzó erejének növekedésével párhuzamosan, a korábbi egyoldalú gabonatermesztés mellett a tök, kender, egyes helyeken a dohány és a szőlő - ami Dósán 1719-ben jelont meg, és a közös birtokon kivül már.pénzen vett magántulajdont is jelent28 hot /" Kis Mátyás a redempció előtt szőlőt vett pénzen." / - termesztése, a Jászságból 29 még mindig csak 9,06 % a szántó. Nem is minden községbon emelkedett a vetés terület.Igy például Jászdózsán csökkent."^ 0 • », 267 -
