Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Kenyérsütés Jászdózsán
meg várni kellett. Ha sr.óp lassan olégett, akkor mar jó volt. Fűtés közben ki szaka j tották a kenyereket. Annyi gzak aj tét készítet tak, ahány kenyeret sütöttek. Mindegyikre egy-egy ken yérruhát teritettek, majd belisztezték. Utána a teknőben a nagy késsel elvágták a tésztát. A kiszakajtott tészta egyik végét felhajtották még a teknőben, s igy tették a szakajtóba. Ettől lett a hajtás a kész kenyér közepén. Volt aki késsel vágta be a nyers kenyér tetejét, s attól lett a hajtás. A kész szakajtókat egymás mellé rakták, k erQ sztet vetettek rá. Kabáttal, bekeccsel betakarták és 253o percig még hagyták kelni. A kenyérsütés legnehezebb része a kenyér bevetése volt, amelyet szintén segitséggel végeztek. Ez igen nagy ügyességet kivánt. A s ü tő lapáto t a kemence szájába tették, majd ráforditották a szakajtóból a tésztát és gyors mozdulattal bevetették. Gyorsan kellett csinálni, nehogy a tészta lecsússzon a lapátról. A kenyereket ugy helvétek el a kemencében, hogy kettőt tettek középre, a többit körülötte helyezték el. Ha tlz kenyeret sütöttek, akkor kettő volt középen, a többi nyolc pedig körülötte. A cipót mindig a kemence szájában, legelői sütötték meg. Bevetés után a sütőlapáttal keresztet vetettek a kemence szájában és megáldották a kenyeret : " Áldja meg az Atya, Fiu, Szentlélek Ï " Kezdetben nem zárták le a kemence száját, mert elég sürün ellenőrizték, a kenyerek sülését. Szalmacsóyát gyújtottak s azzal,Világították meg belül. Az utóbbi időben már zseblámpával szoktak benézni a kemencébe. Ha látták, hogy jól sül, akkor lezárták a kemence száját, feltették rá a tévőt. Ha rosszul sült a kenyér, halvány volt a teteje, akkor néhány szalmacsóvát meggyújtottak felette, hogy gyorsabban barnuljon. A kenyereket jól ki kellett sütni, mert különben megnyulósodtak. Az 5-6 kg-os kenyerek sülési ideje 2 és fél - 3 óra volt. A cipó pedig súlyától függően félóra - 1 óra alatt megsült. A kész kenyereket a sütőlapáttal szedték ki a kemencéből és a konyha földjére teritett zsákokra rakták sorba, ot-t hűltek ki. Előtte minden kenyeret lemostak vízzel, hogy szép fényes legyen a tetejük. A kész, kihűlt kenyereket a kamrában a k enyérrácsra tették fel. A kenyérrács előnye az volt, hogy levegőzött rajta a kenyér. Sokszor megfordították a rácson a kenyereket,hogy az a rész is levegőzzön, amit a léc eddig eltakart. A felszegett kenyeret pedig a kenyér- kos árban tartották, ugyancsak a kamrában vagy a konyhában. A kenyértésztából a kenyér mellett más tésztaféléket is sütöttek. Ezeket frissen, melegen fogyasztották szemben a kenyérrel, amelyet kiszikkasztottak és gyakran csak két, három nap raulva szegtek fel. A kenyeret mindig előre sütötték. Sohasem várták meg, míg telje sen elfogyott az előző sütés, hanem már előre megsütötték a következő adagot. Ezt azzal magyarázták adatközlőink, hogy a friss kenyérből sokkal több fogyott, mint a szikkadtból, s Így gyorsan végére jártak egy-egy sütésnek. Ezért meghagytak mindig az előző sütésből egy vagy két kenyeret, mert mire az elfogyott, addigra az ujabb sütésü kenyerek is ki szikkadtak. Igy a szokásos mennyiség fogyott el belőle, nem több. A kenyértésztából sütött tésztaféléket viszont azonnal, sülés után fogyasztották. Ezek a zsíros vagy te jfe les lángos , és a zsíros vakaró. Ide tartozik még a cipó is, de ez nem tészta féle, hanem kenyér. Főként gyerekek részére készítették. A zsiros cipó kiyételóvol a kenyerek előtt sütötték meg, szinte ezeken próbálták ki a kemence forróságat. - 248 -
