Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Kenyérsütés Jászdózsán
A lángos ugy készült, hogy a tésztából vágtak egy kisebb darabot a kenyér előtt és a lapáton elnyújtották, ugyanolyan nagyságúra. Késsel megszurkálték és betették a kemence aljára. Két porc alatt megsült. Régen a kész lángos tetejét zsirral vastagon beken-, ték és besózták, A tejfeles lángos készítése ujabb, de már a századfordulón ismerték, A lapáton elnyújtott tésztát ilyenkor vastagon bekenték kemény tejfellel, régen birkatejfellel, ma már csak tehéntejfellel, majd a lángos szélét kissé visszahajtották, hogy ki ne folyjon belőle. A tejfellel együtt sült meg a kemence alján. Annyi lángost készítettek egy sütésnél, ahány gyerek volt a háznál. A zsíros vakar ót abból a maradék kenyértésztábó} készítették, amit a szakajtós után a teknő oldaláról, aljáról kanállal összekapartak. Általában olyan nagyságú lett, amilyen kitelt a tésztából, kisebb, nagyobb lehetett. Összegyúrták, laposra formálták s késsel rácsosra vagdosták a tetejét. SUtőlapáttal vetették be a kemence aljára. Két-három perc alatt megsülrt, zsirral bekenték és megsózták. Ebből csak egyet csináltak mindig, a maradék tészíától függött, hogy mekkorát. Ha nagyobb volt, tejfölt is tettek rá. A cipót a kenyérrel együtt szokták kiszakajtani egy kisebb méretű szakajtóba. S ugyan csak ezzel együtt sült, de a kemence szájában. Egyébként a súlya igen változó volt, fél kg-tól 2 kg-ig terjedhetett. Ha sok gyerek volt, annyi félkilós cipót sütöttek, a— hányan voltak. Vagy pedig sütöttek egy 2 kg-osat és azt osztották szét köztük. A cipót felszegték, megzsirozták és ugy ették meg. A kenyeret mindig a gazdaasszony szegte fel. Előtte keresztet vetett a kenyér aljára. Az első karaj kenyeret pillé nek nevezték. A kenyér közepén, a hajtás mentén kiforrott részt pedig domón ak mondják. Jászdózsán a vékony szelet kenyeret fridrikes kenyérnek nevezik. Az elnevezés egy fukar jászdózsai parasztgazda nevét őrzi, aki az elbeszélések szerint nagyon szűkre szabta munkásai kenyéradagját. Olyan vékony szeleteket adott, hogy szinte át lehetett rajta látni. Azóta is fridrikesnek mondják Jászdózsén a vékonyra vágott kenyeret. A kenyérsütés mindig a gazdaasszony feladata volt. A lányok az anyjuk mellett sajátitot T ták el a sütést. Kezdetben csak segítettek, főként a dagasztásnál, fűtésnél, bevetésnél. Először általában a dagasztást tanulták meg, s legutoljára a bevetést, mivel ez-igen nagy 6 ügyességet igényelt. " A lányok is sütöttek ritkán, ha summásnak mentek, " Adatközlőnk 19 éves volt, amikor először sütött kenyérét egyedül : " Az apósomoknál nem sütöttem, nem főztem, az anyósom • főzött, sütött is. Egy esztendő múlva elmentünk érandás házba és ott csináltam egyedül. Dagasztottunk vele együtt, mikor elment az énelőttem való lány. Anyó7 sommal együtt dagasztottunk." A kenyérsütéshez fűződő hiedelmek Jés'zdózsán szombat volt a. kenyérsütés napja. Jeles napokon, de .különösen pénteken, nagypénteken tilos volt sütni. Ezen a napon más munkát se végeztekUgy tartották, hogy a pénteken elkezdett munka nem járt szerencsével. Kővé vált a kenyere annak, aki pénteken,nagypénteken sütötte meg. Vizbefult halottja lesz annak, aki nagypénteken kenyeret süt. A vizbefult halottat Újhold pénteken sütött kenyérrel keresték meg. Égő gyertyát szúrtak a kenyér közepébe és vizreengodték, A kenyér ott állt meg, ahol a halott volt,
