Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Gulyás Éva: Jászdózsa néphite

A többi mitikus alak hiedelme sokkal szórványosabban él. Sokszor csak egy-két adat közlőtől származik az az adat, amit fel tudunk velük kapcsolatban gyűjteni. Sokkal általánosabbak - mint erre majd kitérünk - azok a szólások, mondások, amelyek kikövet keztothetően megőrizték egy-egy mitikus lény tulajdonságait. A garabonciás diák alakja a viharral, esőcsinálásaal áll összefüggésben. Ha vihar, forgószél közeledett, mondták, hogy jön már a garabonciás diák. Ilyenkor meghúzták a harangot, mert csak azzal lehetett elhárítani. Rongyos diák alakjában kérezkedtek be a házakhoz : " Ha valami elszakadt, azt mondták, hogy te is olyan leszel, mint a garabonciás diák. " A házaknál általában tejet, aludttejet, szalonnát, kenyeret és szállást kértek. " Ugy mondták, hogy garabonciás diák, mer csak tejjel él. " Ha elutasították kérését, bosszúból vihart, szelet támasztott, elvitte a háztetőt, széthányta a kazla kat. Egy bűvös fekete könyvet hordtak magukkal, amelybe a háziak nem olvashattak bele. Mondják, hogy két gyerek ellopta az alvó garabonciástól a könyvet és lapozni kezdték. Látták, hogy a felhők jöttek le és nagy orkán lett. A garabonciás felébredt, kikapta kezükből a könyvet és forgatta a lapokat visszafelé, erre a felhők felmentek az égre. A léleklátó és tudományos ember személyéhez kapcsolódó hiedelmeket jóformán nem ismerik, s ez valószinüleg összefügg azzal, hogy a községben nem volt egyik sem. Csak néhány igen általánosan elterjedt hiedelmet ismernek velük kapcsolatban : pl, mindketten előre tudják, hogy ki és miért megy hozzájuk. Aki nem hisz bennük, azon bosszút állnak :felfordítják a kocsit, amin érkezik. A léleklátó megmondja, .hogy miben halt meg a halott, milyen ruhában temették el. A halott kívánságai felől értesiti a hozzátartozókat : pl. M ne sirassa az anyját, mert az mindig csupa víz. " Vagy megmondja, hogy a halott ittfelejtett holmiját el kell juttatni, Általában a következő halott koporsójába teszik, hogy a túlvilágon adja át. Vagy elégetik az itthagyott ruhaneműt és a hamuját a halott sirjába ássák. A tudoraányos ember a megrontott gyerek, jószág gyógyítására adott tanácsot. Valószinü, hogy rajtuk keresztül több gyógyító eljárás került a nép közé, de ezeket ma már nem tudjuk elkülöníteni. Legtöbbször füveket adott, hogy fürösszék, füstöljék meg vele a beteget, vagy tanácsot adott, hogy milyen szabályok betartásával kell elvégezni az általa javasolt gyógyító eljárást, hogy hatékony legyen. Pl, Kilenc fajta füvet kellett összeszedni és vizet hozni éjfél és 1 óra között a folyóról. Nem szólhatott útközben senkihez. Odahaza meg kellett főzni és napfelkelte előtt megfürdetni benne a gyereket. Megjelent az ablak alatt, aki megrontotta. A tudományos embereket el kell különíteni azoktól a helyi ember- és óllatgyógyitóktól, akiknek működése csupán egy-egy betegség gyógyítására irányult. Volt aki csonttörést, ficamot gyógyított, más a tehén ellósénél, felfúvódás esetén segédkezett. Voltak a faluban ráolvasó asszonyok is. De a boszorkány meg is gyógyította a megrontott gyereket, jószá got. Köleskását, babot adott a betegnek, hogy kerítse meg vele a beteg testrészt, s "erre is út, arra is út, amarra is út " szöveget mondva a keresztutra kellett hajítani. Aki felvette vagy átlépett rajta, arra ragadt rá a betegség. Végül felsoroljuk azokat a községeket, ahová a jászdózsaiak léleklátóhoz, tudományos 9Jti<berhez jártak. Léleklátóhoz jártak Dormándra, Feldebrőre, Nagvfügedre és Jászberénybe. - 121 -