Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Jászdózsa néphite
keze helyett seprűt nyújtott, s azt a boszorkány halála után elégette, a hamuját meg elásta a földbe. Ez a legáltalánosabb tudásszerzési mód a helyi néphitben, de mellette még szórványosan egyéb is előfordul. Többek között a falu leghíresebb boszorkányának H Balog ángyó "-nak a boszorkánnyá válását igy mesélik : "Balog Órzsi szép, csinos menyecske vót. Az ura Sment és anyám Járt hozzá hányi. Ba log Örzsi beteg lett ... Mikor beteg lett fiatal menyecske korában, akkor szerezte a tudását. A betegség után évátozott és nem vót többé tisztaság nála. Attól kezdve be széték róla, hogy akkor szerezte a tudását ..." A történet alapján a boszorkány fiatalkori betegség utján jutott a tudáshoz. Ez a tény a mitikus alakok szerkezetét tekintve igen érdekes tanulsággal szolgál. Diószegi Vil- - 9 mos : A sámánhit emlékei ... c, munkájából tudjuk, hogy a sámánnak ez az ösi tulajdonsága, a- betegség, megbetegedés révén szerzett tudás a magyar néphitben a táltos, ill. garabonciás, valamint a tudós emberek hiedelmeiben élt tovább, őrződött meg. Azonban ez esetenként a hagyományozódás során egyéb mitikus alakok hiedelmeinek is részévé válhatott." 1 " 0 Itt is hasonló esettel állunk szemben. Jászdózsán ez az ősi hiedelem a boszorkány alakjához kapcsolódik, s nem szerepel a táltos-garabonciás és a tudós emberek hiedelmeiben. Ennek oka feltehetően a boszorkány helyi néphitben betöltött központi szerepében kereshető, amelynek következtében hiedelemkörébe olvadhatott egy eredetileg nem rá jellemző tulajdonság. Mesélik, hogy a mult század közepén megégettek egy boszorkányt Jászdózsán. Labátné, Hergus Perzsinek hívták a hagyomány szerint, és azt a helyet, ahol elégették azóta is Lábát szögnek nevezik, " Labátnét nád közé rakták, azt mondta az öregapám, hogy karóhoz kö tözték és körűirakták náddal és meggyújtották. " Labátné megveszejtette a kutyákat, jószágra, emberre küldte vagy maga is veszett kutya képében ment az emberek közé. Néhány adatközlőnk szerint Labátnét kutya képében fogták el és égették meg. A boszorkányégetés óta félelem övezte a Labátszöget és tilalmak vonatkoztak rá. A gyerekek egymást ijesztgették Labátnéval, gyerekijesztővé vált az alakja : " Mikor jártunk fürödni / Tárnára a gyerekek / mindig féltünk, hogy nehogy gyűjjön Labátné.Ijesztgettük egymást, hogy ahun gyün Labátné a. " Az állatokat a veszett kutyák képzete miatt tilos volt a Labátszögre hajtani. " Ne hajtsátok ára a marhát, mert a veszett kutyák megkerüjjik. " Végezetül pedig leírjuk, hogy a helyi néphit szerint a boszorkányokat hogyan lehetett meglesni, meglátni. Legáltalánosabb módja a lucaszék készítés volt; Még mindig van a községben néhány ember, aki elkezdte a lucaszék készítését, de olyan szenvedéseket kel lett naponta kiállnia, hogy nem merte befejezni. A lucaszéket Luca napjától Karácsonyböjtig kellett csinálni folyamatosan, minden nap"vágott rajta egyet? Az éjféli misére elvitte, a kar alatt szentelt krétával kört rajzolt és a közepébe tette a széket. Magára teritette a szentelt stólát és ráült a székre, A székről meglátta a templomba igyekvők között a boszorkányokat, akkora szarvuk volt, hogy csak félrefordított fejjel fértek be az ajtón. Neki kellett legelőször elhagyni a templomot. Hazafelé mákot szórt, mert addig nem érték utói a boszorkányok, amig azt fel nem szedték. Odahaza tűzre dobta a széket, s mikor a szék égett, a boszorkányok malomkereket forgattak a kürtőben. Nem árul hattá el senkinek, hogy kiket látott, mert megnyomorították.
