Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Buzás Gergely: Jelentés az egri vár 2016-2017-ben lezajlott régészeti kutatásairól
I BÚZÁS GERGELY ástatásaiból, és az általunk újra feltárt falszakaszból tudjuk, hogy az épület új északi falát a délitől eltérő módon nem kváderekből, hanem törtkőből emelték. Az épület új nyugati falát szintén Kozák tárta fel 1981-ben, és mi újra kiástuk. Ennek déli végén egy kis négyzetes helyiség ugrott ki, amely a kápolna kváderes déli falának nyugati végéhez épült hozzá. A négyzetes építmény csatlakozását a nyugati fallal egy későbbi gödör elvágta. A gödröt már Kozák Károlykiásta, így eredeti betöltését és ezáltal korát nem ismerjük, de biztosan az épület pusztulása után ásták. Az épület belsejében Kozák Károly által feltárt négyzetes pilléreiéhez hasonló alaprajzú, bár karcsúbb négyzetes pilléreket ismerünk a vár kőtárából. E pillérek ismert lelőhelyű darabjai a gótikus székesegyháznak a tatárjárás után felépített déli falába másodlagosan, építőkőként befalazva kerültek elő. A feldebrői apátságból ismerthez hasonló pillérforma és a stilizált akantuszos fejezetek alapján a pillérek all. század második felére keltezhetőek. Mivel a vár területéről máshonnan nem ismerünk ilyen korú, és ilyen léptékű, szabadon álló pilléralapozásokat, mint a négypilléres épületből, jó okkal feltételezhetjük, hogy ezek all. századi pillérek a székesegyház északnyugati tornya előtt feltárt épület belső pilléreihez, azoknak minden bizonnyal az emeleti szintjeihez tartozhattak. Az emeletes kápolna nyugati homlokzata elé nem sokkal később épülhetett egy cölöpszerkezetes faépítmény, amelynek cölöplyukait sikerült feltárnunk. Ezekből négyet már Kozák Károly is megtalált és kibontott, mi további hármat tártunk fel. Az ezekben talált leletek: 12. századi kerámia, II. István és II. Béla pénze jól keltezi az építmény bontását. Néhány csekély falcsonk arra utal, hogy tőle északra talán egy kőalapozású faépület is állhatott, ám ennek a teljes feltárására egyelőre nem volt módunk. Ebben a periódusban kezdődhetett meg a románkori székesegyház felépítése is. A templom első építési szakaszából származik a háromapszisos szentélyfej és az északi hosszházfal keleti része. A kváderekből épített főapszis párkányzatát díszíthették a kőtárban őrzött 12. század eleji törpegalériához tartozó vállkőelemek. Az északi mellékhajóban nyitott 2016/4. szelvénnyel a hosszház északi oldalfalának alapozásában mutatkozó falelválást kívántuk megvizsgálni. A feltárás eredményeként megállapíthattuk, hogy az alapfal keleti szakasza vastagságában és textúrájában jelentősen eltér az nyugati szakasztól, és köztük a nyugatról számított 53 3. kép Az egri püspöki központ a 12. század elején
