Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Buzás Gergely: Jelentés az egri vár 2016-2017-ben lezajlott régészeti kutatásairól
ÖRÖKSÉGÜNKVÉDELME ÉS JÖVŐJE 5. második pillérköz közepe táján habarcselválás mutatkozik. Az alapozás keleti szakasza korábbi, keskenyebb és nagyméretű, faragatlan kőtömbökre helyezett kváderekből áll, míg a későbbi nyugati szakasz szélesebb és egységesen tört kövekből épült. Megfigyelésünk összhangban van ennek a falszakasznak a külső oldalán, Kozák Károly által 1966-ban végzett feltárásnak az eredményeivel. Kozák ásatási rajzán is jelentkezik az említett falelválás, a nyugati falszakasz alatt pedig egy L alaprajzú, egy sornyi vastagságú téglafalat, minden bizonnyal egy, a fal által elpusztított sír maradványát ábrázolta, ami szintén a nyugati falszakasz későbbi keltezését feltételezik. A szelvény keleti felében, a templom nyugatról számított második pillérének északkeleti oldalán egy kis foltban faragot tufa lapokból készült burkolat részlete került elő. A burkolatmaradványt egy középkori sír és a pillér körül a 2000-es években ásott dréncső rongálta meg. Szintje meglepő, ugyanis mélyebben fekszik, mint a templom északi falának alapozási szintje. A mellette feltárt sír melléklet és falazat nélküli földsír volt, lábánál egy korábbi sír csontjai egy kupacba összerakva kerültek elő. A szelvény nyugati végén egy vastag, sima, kissé teknős felületű habarcsréteget tártunk fel a sziklafelszín felett, feltehetően egy malterkeverő gödör maradványa lehet. Ásatásunk alapján megállapíthattuk: az északi fal alsó részén megfigyelt falelváláshoz nem csatlakozik déli irányba semmilyen derékszögű alapfal. Ez arra vall, hogy a székesegyház északi fala keletről nyugat felé épült, a falelválás építési fázis különbséget jelöl, de a korábbi fázist soha sem zárták le szilárd anyagú nyugati zárófallal. 1130-40-es évek (4. ábra) A székesegyháztól nyugatra épült kápolna fa toldaléképítményének II. István és II. Béla király pénzeivel keltezett bontására a kápolna északi oldalához épült 32 m hosszú és 8 m széles, kváderkövekből épített püspöki palota építése során került sor. E palotaépület a kétszintes kápolna északi oldalához épült hozzá. Északi végét és délnyugati sarkát tártuk fel. A nyugati homlokzat északi végén egy ajtó küszöbköve is előkerült. A palota északi részén, a nyugati homlokzat előtt, az építési szint alatt egy további II. Béla dénár került elő. Nem sokkal ennek a palotának az elkészültét követően épülhetett fel a kváderfalazatú káptalanház is, amely utólag épült hozzá a palota északi végfalához. A káptalanházat szinte teljes egészében fel tudtuk tárni, kivéve északi falának nagyobb részét, ami az északi várfal feletti védőtető alapozásai miatt hozzáférhetetlen volt. Az épület déli falában egy másodlagosan felhasznált 12. századi nyíláskeret lábazatát találtuk meg. Az épületszárnyat a relatív kronológiai megfigyeléseken kívül egy, az északi szárny déli fala mellé ásott, faragott kőlappal lefedett sírban talált S-végű hajkarika és II. Béla-dénár keltezi a 12. század második negyedére. A sír közelében bolygatott helyről egy Könyves Kálmán dénár is előkerült. 12. század második fele, 13. század eleje (S. ábra) A székesegyház befejezése és a káptalani kolostor A későbbi 12. századi építkezéseket már nem tudjuk ilyen pontosan keltezni, csak a feltárt falak relatív kronológiájából következtethetünk korukra. Ebben az időben a káptalanház északnyugati sarkához egy kisméretű, négyszögletes tornyot toldottak, előtte pedig egy keskeny helyiséget választottak le az északi szárny nyugati végéből. A torony északi homlokzata előtt előkerült, szvasztikával kombinált kereszttel díszített kváder alapján ez a tér esetleg kápolnaként funkcionálhatott. Az északi és keleti szárny közé két kisebb helyiséget építettek, melyek alapozásai 1969-ben kerültek elő.9 E toldaléképítmény északi falának utólagos hozzáépítését az északi szárny északkeleti sarkához mi tudtuk megfigyelni. A székesegyházat a káptalanház északi szárnyával összekötő keleti épületszárny északi végét 1969-ben Kozák Károly találta meg, déli végét pedig 2016-ban nekünk sikerült megfogni. Akatedrális és a káptalani épületek által közrezárt udvaron ikeroszlopokra támaszkodó, félköríves árkádokkal áttört falú, román stílusú kerengő épült. A kerengő 65 cm széles, kváderkövekből épült déli falát Kozák Károly már 1966- ban megtalálta, de nem tudta értelmezni.10 Az ismert falszakasz két oldalán nyitottuk meg nyugatra a 2016/1-es, keletre pedig a 2016/2-es szelvényt. Mindkét szelvényben csak a fal alapozását találtuk meg, kváderkövekből készült felmenő része csak az 1. szelvénynek az 1966-os ásatással átfedésben lévő részében volt meg. Az 1 -es szelvénynek a nyugati végén a fal folytatását a 2000-es években, az északnyugati torony körül ásott dréncső árok nyomtalanul elpusztította. A falalapozás folytatásában egy kőlapokból összeállított sír helyezkedik el, és a visszabontott fal alapozása felett is feltártuk egy hasonló kőlapos sír egyetlen megmaradt oldalfalát, a sír többi részét modern vezetékárkok pusztították el. A falat már vágta a székesegyház első gótikus támpillérének alapozása. A 2. szelvényben megtaláltuk a fal keleti sarkát, amely észak felé, derékszögben fordul el. A falsarok belső oldalán a falalapozás megvastagszik. A beforduló észak-déli irányú falszakasz északi folytatását modern beásás vágta el. A faltól délre, illetve beforduló szakaszától keletre kőlapokból összeállított sírokat talál-9 Kárpáti 2010.173-175. 10 Kozák 1974.142-143. 54
