Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Fülöp András - Koppányi András: A nagyvázsonyi vár kutatástörténetének legújabb fejezete. Felkutatási helyzetkép
ÖRÖKSÉGÜNKVÉDELME ÉS JÖVŐJE 5. nak” titulált jelenség12 inkább egy, a falvastagságon átfutó mestergerenda fészkének tartható -, a palotaszárny két fele közti funkcióváltást más is jelzi. Egy keletről készült, nem túl jó minőségű archív fotón ugyanis látható, hogy az említett faltól északra és délre a nyugati falban egészen más födémszintek voltak, ami a déli három helyiség már említett első emeleti födémjeinek kérdését tovább bonyolítja. Megoldani azonban nem tudja, ugyanis ezek a nyomok a helyreállítás során nagyrészt eltűntek, így nem vethetők össze a többi szintadattal. Ráadásul a fotón látható nyugati falat Éri szerint - egy periodizációs alaprajza szerint a 15. századvégén,13 elődokumentációja alapján a 17-18. században - építették vagy az utóbbi időpontban átépítették,14 így azt sem tudjuk, valójában melyik periódus födémszintjeit látjuk. Ettől eltér a délről számított ötödik helyiség abból a szempontból, hogy északi falán Éri egy dongaboltozat kifoltozott lenyomatát azonosította.15 (9. kép) Ez a helyiség északkeleti sarkában ma is látszik, és így nagyjából meghatározható az első emeleti padlószint, bár nem tudhatjuk, a boltozat fölött ténylegesen még mennyi feltöltést terítettek el. Ebben a periódusban készült el az északi szárny földszinti és feltehetően első emeleti nagy terme, mely azonban ekkor még nem volt annyira nagy. Eredeti déli homlokzati fala ugyanis északabbra helyezkedett el a mainál, amint azt Éri ásatása bizonyította.16 Ennek az északi nagy helyiségnek az északnyugati sarka magasan fennmaradt, a födémszint nyomaival és egy kevés belső vakolattal, mely már az első emeleti tér belső falsarkán volt található. A várudvart keletről határoló várfal, továbbá a keleti oldalon álló kaputorony ugyanekkor létesült, előtte a farkasveremmel, benne a felvonóhíd korábbi letámasztásának pillérjével.1' Külön szólnunk kell a keleti várfal és a lakótorony kapcsolatáról. A falkutatást megelőzően ugyanis munkahipotézisként elfogadtuk Búzás Gergely felvetését, miszerint a várfal korábbi lenne, melybe utólag, belülről épült hozzá a lakótorony, magába foglalva a korábbi falakat.18 Tagadhatatlan, hogy a földszinten van köztük egy függőleges elválás, mely között meglepő módon föld található, de ez egyelőre inkább arra utal, mintha egy félbehagyott építkezés emléke lenne. Az első emelet szintjén pedig egyértelmű a keleti várfal és a lakótorony kötése, így e kettő lényegében egy periódusnak tekintendő. E periódus datálása nem érthető meg a következő építke12 Éri- Sedlmayr2005. 35-36. 13 Éri é.n. belső borító, periodizációs alaprajz. 14 Éri-Sedlmayr 2005.35-36. 15 Uo. 42. 16 Uo. 30. 17 Ez utóbbira Éri-Takáts 1963.345 346. 18 Búzás 2018.8. zés ismertetése nélkül. Ennek is legfontosabb megfigyeléseit a lakótorony északi homlokzatán dokumentáltuk. Egyrészt természetszerűleg egy vízszintes falegyen választotta el a harmadik és negyedik emeletet. E fölött és alatt érdemben nem különbözött a falazóanyag, a habarcs. Ám az ablakok kialakításánál már megfigyelhetők bizonyos különbségek. Az egyik, hogy a negyedik emeleti ablakok már nem bazalttufából, hanem mészkőből faragottak. (7. kép) Szembeötlő volt az ablakkeretek elhelyezése. Az első három emeleten a tapasztaltaktól eltérően itt téglából készültek a boltövek, amelyek ténylegesen áthidalták a falazatban hagyott nyílást, melybe azután a kőkereteket elhelyezték. Az ablakok parapete téglából készült, különösen a keletinél volt ez látványos, ahol egy bazalttufa csigalépcsőfok - fel nem használt vagy rontott darab - is befalazásra került. Az ablakok kisebbek voltak, keresztosztó nélküliek, talán mert ebben a magasságban a szél is nagyobb volt. A külső horony a profilozásban ugyanúgy jelentkezett. Ide sorolható az is, hogy a belsőben a harmadik emelet nyugati részét elfoglaló helyiség (ún. Benigna-szoba) nyugati falának felső részén, a dongaboltozat vállának magasságában elvékonyítás tapasztalható. A helyiség használata miatt kiterjedt kutatást ugyan itt nem folytathattunk, de a padka vizsgált felületein födémgerendát vagy egyéb jelenséget, mely a vékonyítási magyarázná, nem találtunk. így egyszerűen csak a falazat könnyítésére gondolhatunk. Mindezek alapján a negyedik emeletet egy későbbi építkezésnek kell tartanunk, melyet egy másik műhely folytatott. Figyelemre méltó ugyanakkor a harmadik emelet keleti ablaka, mely a nyugatinál kisebb volt, szemöldökköve bazalttufából, többi eleme viszont már mészkőből - igaz, annak édesvízi változatából - készült,19 így ez az ablak mintha a harmadik emelet befejezetlenségét mutatná. Utalnunk kell a nyugati homlokzat második emeletén tervmódosítás során keletkezett ajtóra is. Mindezek alapján felvethetjük, hogy a váltás egy félkész lakótoronynál állt be, ami esetleg épp az 1472-1473-ban beállt tulajdonosváltással hozható összefüggésbe, amikor is Kinizsi Pál kapta meg a - Vezsenyiek magvaszakadtával királyra háramló - várat. Amint azt Horváth Richárd kimutatta, Kinizsi 1486-tól keltez innen okleveleket,20 de Tamási Judit kutatásaiból tudjuk azt is, hogy az ásatásból származó doboz alakú kályhacsempék heraldikai ábrázolásai az azokhoz tartozó kályha felállítását az 1480-as évekre teszik.21 A pálos kolostor (Kinizsi későbbi temetkezőhelye) alapítólevelének 1483-as dátuma szintén egybeesik a fenti időszakkal, noha 19 Szomolányi 2018. 9 10. Itt köszönjük meg a szerzőnek, hogy szakvéleményébe betekintést nyerhettünk. 20 Horváti i 2002.90. Itt köszönjük meg a szerzőnek, hogy dolgozatát munkánk során felhasznál hattuk. 21 Tamási 1986.250-251. 22
