Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Baráz Csaba: A hajdani Szőlőskepuszta promonotóriuma - Régi szőlőhegyek maradványai és a Bükkaljai kőkultúra emlékei a Bükkalján
BARAZ CSABA Ráchegy, a Kacsapart, a Tündérpart, a Kisvölgy és a Cifrakapu utca pincecsoportjai ma már a város belterületén fekszenek.11 A nagyobb részt erdőművelési ágba sorolt Mész-hegy és a Nyerges-tető egykor tehát szőlőhegy, egy sajátos, időszakosan lakott település volt, melyről antropogén struktúrák - riolittufába faragott sziklahelyiségek („bújók”), épített falú házak („kunyhók”), gazdasági rendeltetésű objektumok (pince, dézsmapince, istálló, kőhodály) és egyéb hajlékok, valamint kőgarádok, utak tanúskodnak (9. kép). A területen és közvetlen környezetében ez idáig 81 db objektum (75 emberi tartózkodásra alkalmas hajlék: 55 db bújó, 20 db építmény, épület) lett felmérve, valamint 4 kőfejtő, egy kút és egy foglalt forrás.12 (Az újkori sziklahelyiségek között akad néhány archaikus, kultikus jellegű is.) A szőlőhegyek (promontoriumok) dűlőiben gyümölcsöt is termesztettek, a parcellákban jellemzően cseresznyét. A különféle gyümölcsfákkal beültetett dűlők a szőlőültetvényeknek „regényes kertalakot adnak”.13 A Bükkalján a filoxéra által okozott szőlőpusztulás jelentős lendületet adott a gyümölcstermesztésnek. A bükkaljai gyümölcskultúrát a régiségben legalább félszáz gyümölcsfajta gazdagította. A szilva (besztercei), a körte, a meggy az alma (batul) és a szőlősorok közé ültetett parasztbaracknak nevezett őszibarack mellett a cseresznyetermesztésnek volt (és van) nagy hagyománya. A Bükkalja legismertebb, leghíresebb gyümölcse a gyógyhatású szomolyai rövidszárú fekete cseresznye. A hajdani szőlőket szegélyező birssövények, szilvások, meggyesek mégma is több helyen láthatók.14 A bükkaljai kert-tájhoz kap7. kép Egy riolittufába faragott hajlék (bújó) a Nyerges-tető északnyugati oldalán (fotó: Baráz Csaba) 8. kép Klasszikus bújó belseje kályhával, füstelvezető járattal (fotó: Baráz Csaba) csolódó kőkultúra legarchaikusabb rétegét az ún. kaptárkövek alkotják, amelyek olyan földtani alakzatok (geológiai és geomorfológiai képződmények), amelyek felületén fülkék és egyéb faragások láthatók, ezért egyúttal kultúrtörténeti értéknek is tekinthetők (10. kép). Leggazdagabb előfordulásuk Eger környékén, a Bükkalján található: a siroki Vár-hegytől a kácsi Kecske-kőig sorjáznak a faragott, fülkés riolittufa-sziklák, ignimbrit-vonulatok (a Bükkalján 40 lelőhelyhez köthetően 79 sziklaalakzat felületén 478 fülkét tartunk számon). Az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25-30 cm mély kaptárfúlkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született E téma első alapos kutatója a 19. és a 20. század fordulóján tevékenykedő egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. De bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetést is valószínűsítettek a fülkéknek. Egyes vélemények szerint a kaptárkövek a középkori sziklaméhészet emlékei. A fülkék és egyéb üregek, mélyedések kifaragását talán a népvándorlás korának valamely népességéhez, vagy a honfoglaláskor a magyarsághoz csatlakozott kabarokhoz, esetleg a vaskor elején a Balkán-félszigetről ide menekült trák népcsoporthoz (agriánok) köthetjük.1'’ A Mész-hegy - Nyerges-tető helyi jelentőségű védett természeti területen található három kaptárkő-csoport, valamint a bükkaljai kőkultúra egyéb elemei (bújók, pincék, kutak-források, kőfejtők, kőgarádok) és a hajdani szőlőhegyi tájművelés emlékei (régi gyümölcsfák, ősi fajták, sövények, parcellák, utak) egy feltárandó, rekonstruálandó és megóvandó hagyományos tájstruktúra töredékei. 9. kép A Mész-hegy északi aljában, az Átrika-dűlő szélén található dézsmapince a földesúri birtoklás emléke (fotó: Baráz Csaba) 11 Bakó 1961. 12 Kiss 2017. 13 Mártonffy 1854a.; u.ő. 1854b. 14 Budák -Várnagy 2003. 99 15 Baráz 2013.
