Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)

Baráz Csaba: A hajdani Szőlőskepuszta promonotóriuma - Régi szőlőhegyek maradványai és a Bükkaljai kőkultúra emlékei a Bükkalján

ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 4. A védett természeti terület A Mész-hegy - Nyerges-tető helyi jelentőségű védett ter­mészeti területet 146,64 hektár kiterjedéssel 1995-ben Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata a 13/1995. (V24.) ren­deletében nyilvánította védetté. A helyi jelentőségű természeti terület rendeltetése:- az utókor számára őrizze meg a táj nagy részben fennmaradt eredeti arculatát,- tartsa fenn a tudományos szempontból is egyedülálló riolit­­tufa-vonulatok természeti értékeit, különös tekintettel a terü­leten található kaptárkövekre,- a védett terület biztosítsa a területére eső molyhos-tölgyes erdő, az ősgyep-szigetek és a tájra jellemző hagyományos me­zőgazdasági kultúrák fennmaradását és - legyen a szakirányú tudományos kutatás, illetve oktatás bázisa. A védett terület - mára megszűnt, de helyenként felélesz­tett hagyományos tájművelési módja tehát szorosan kapcso­lódik az ún. bükkaljai kőkultúrához, melynek mind az újkori elemei, mind pedig a legarchaikusabb rétegét alkotó kaptár­kövek megtalálhatóak itt. A hagyományos (szerves) tájművelés és a kőkultúra elemei közötti kapcsolat, a Bükkalja társadalomdinamikájának feltá­rása16 táj elemek, gazdálkodási struktúrák felmérésének folyta­tása, kezelési terv elkészítése sürgető feladatunk. 10. kép A Nyerges-tető keleti kaptárköve (H2d) (fotó: Baráz Csaba) 16 Baráz 2014. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom