Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Grynaeus András: Hogyan ismerhető meg az egykori korok növényzete? A növényzetrekonstrukció lehetőségei
GRYNAEUS ANDRÁS 4. kép M S mester: Mária és Erzsébet találkozása (Vizitáció), 1500-10. Selmecbányái főoltár részlete. Tojástempera, hársfa, 139,5x94,7 cm - Magyar Nemzeti Galéria, Budapest szakemberekkel együttműködve.8 A saját és más néprajztudósok által összegyűjtött hatalmas, és a „kolostori” műveltségtől sok elemében lényegesen különböző hagyományos (paraszti) növényismeretet látva egyrészt kimondta, hogy Rapaics tévedett, másrészt sikeresen „megtalálta” e recens ismeretanyag középkori említéseit is. Egyik általa feltárt forráscsoport a korai szójegyzékekben, glosszákban megőrződött ismeretanyag. Ezek közül kiemelkedik, és a képi forrásokhoz tartozik a Casanate-kódex glossza anyaga. Ezt a - jelenleg a vatikáni könyvtár Casanate-gyűjteményében őrzött - kódexet Itáliában készítették, és a kor gyógynövényismeretét és javallatát tárgyalja. A mű Mátyás gyűjteményéből került a mai helyére. Még „corvina-korában” kikölcsönözte egy budaszentlőrinci pálos szerzetes, aki beleírogatott a kölcsönkönyvbe: a növények képe mellé odaírta az általa ismert magyar nevet. Mivel az ábrázolások nagyon pontosak, a mai botanikai nevük könnyen megállapítható volt, és ez összekapcsolható volt a 15. század végi magyar névvel! Így ez a glossza-gyűjtemény azon ritka írott forrásaink egyike, amelyben az egykori magyar név pontosan megfeleltethető a mai botanikai névanyaggal, il-8 Grynaeus T.-Papp 1974a.; Grynaeus T.-Papp 1974b.; Grynaeus T. Papp 1979.: Grynaeus András Grynaeus Tamás idézett munkái. letve azon ritka képi forrásaink egyike, amely révén a mai botanikai névanyag pontosan megfeleltethető az egykori magyar elnevezésekkel! Ha a régészeti leleteket, forrásokat nézzük, akkor négy nagyon különböző jellegű, de minden esetben precíz biológiai azonosítást és pontos helyhezkötést lehetővé tevő anyaggal dolgozhatunk: famaradványokkal (xylotómiai elemzés), faszéndarabokkal (anthrakotómiai elemzés), magleletekkel (archaeobotanikia elemzés) vagy pollen szemcsékkel (pallinológiai elemzés). Ugyanakkor sok esetben e leletek időhöz kötése csak tág határok között valósítható meg: éves, vagy évtizedes pontosság nagyon ritka. Az adott növény egykori névhez kötése pedig sehogy sem oldható meg... „Cserében” viszont számos járulékos, többletinformációhoz juthatunk. Ezek közül talán a legfontosabb az adott régészeti objektum környezetének a leírása. Ennek klasszikus példája a viking kori észak-németországi Haithabu növényi maradványainak (zömében famaradványok) elemzése. Óriási mintaszám (8970 minta) alapján a szakemberek meg tudták rajzolni a lelőhely fafajspektrumát:9 Ez egyértelműen a tölgyek elsöprő uralmát mutatja, de meglepő módon a második helyen a mogyoró szerepel. Ha ezt a képet kivetítjük a település természetes környezetére, akkor hatalmas tölgyerdőket és mogyoróligeteket kell a Balti-tenger partjára képzelnünk. Ám egy másik, szintén a mai Németország területén végzett vizsgálat óvatosságra int minket: Duisburg régészeti kutatása során a település két részén, a belvárosban és a külvárosban folytak olyan feltárások, melyek statisztikailag értékelhető mennyiségű famaradványt hoztak a felszínre. Mindkét ásatás anyagának feldolgozása során10 megrajzolták a lelőhelyek fafajspektrumát, és így képet kaptak a természetes környezet növényi összetételéről, azaz a középkori flóráról is. Viszont az ábrán azt a meglepő eredményt láthatjuk, hogy Duisburg belvárosának és külvárosának más a természetes környezete! Mivel itt is statisztikailag értékelhető mennyiségű adatot használtak fel (még ha nem is olyan léptékben, mint Haithabu esetében), a hiba nem az adatszám esetleges torzító hatásában van, hanem máshol kell keresnünk! Ha így értelmeznénk az adatokat, akkor elfelejtkezünk arról (vagy figyelmen kívül hagyjuk azt), hogy a régészet társadalomtudomány, és emberekkel, emberi közösségekkel foglalkozik, így nem igaz az a megállapítás, hogy a feltárt növénymaradványok híven tükrözik a környezet képét. Ugyanis a településre csak azokat a fákat vitték be, amit felhasználtak, amire az ott élőknek szüksége volt. Azaz Haithabuban a vikingek kiválogatták az erdőben lévő tölgyeket és mogyorókat (és a többi előforduló számukra értékes fafajt), kivágták őket, és a településre vive felhasználták őket. Azaz a közel 15%-os mogyoróminta-szám nem az erdei életközösség összetételi arányára utal, hanem a felhasználásra begyűjtött faanyagon belüli arányra! A természetes 9 Eckstein 1977. 10 Tegtmeier2002. 101. 27
