Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Grynaeus András: Hogyan ismerhető meg az egykori korok növényzete? A növényzetrekonstrukció lehetőségei
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 4. források, régészeti adatok, ábrázolások) egyenrangúként kell kezelnünk, és észre kell vennünk, hogy ezek kiegészítik egymást. Viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy mindegyik megközelítésnek egyaránt vannak előnyei és hátrányai, vagy mai divatos kifejezésekkel élve: erősségei és gyengeségei egyaránt vannak. Tekintsük át ezeket! Ha kézbe vesszük Győrffy György torzóban maradt monumentális munkájának (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza6 7) valamely kötetét, akkor ebben óriási mennyiségben találhatunk növényekre utaló adatokat, hisz a határjárások során sok esetben a kor embere számára jól azonosítható fákra hivatkoztak. A megjelent kötetek feldolgozása során 3680 adatot találtak a kutatók, melyek 188 különböző növényre utalnak!' Az írott adatok óriási előnye, hogy földrajzilag pontosan rögzíthetők: az adott helyen biztosan előfordult az adott nevű növény. De mi volt ez a növény? A forrásokban használt szavak jelentése nem minden esetben állapítható meg egyértelműen. Ezt jól példázza a legfontosabb erdőalkotó fánk, a tölgy esete. Erre több latin (quercus, ilex) és magyar (tölgy, haraszt, cser(e)) elnevezést használtak az egykori nótáriusok (sokféle helyesírással), de a használat rendszerét, vagy ennek hiányát nekünk kell(ene) meghatározni... (Például tettek-e különbséget a kocsányos és a kocsánytalan tölgy között?) Ehhez a nyelvészeti kutatásokból kaphatnak a szakemberek érdemi segítséget. Az adatoknak a biológiai azonosítása viszont egyáltalán nem valósítható meg felelősségteljesen, mert az oklevelek írói nem egy mai biológus szemével nézték az erdőt, és a szavak esetleges jelentésváltozásával is számolnunk kell! Györffy György mun-3. kép Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza bükk adatai - GrynaeusA. GrynaeusT. 2001.93. kájának megjelent köteteiből kigyűjtve a bükk-adatokat az alábbi térkép rajzolható meg: A térképen kirajzolódnak a középhegységeink, ahol ma is megtaláljuk a bükköseinket. De van adatunk a Zagyva alsó folyása környékéről, Tokaj térségéből és a mai Délvidék te6 Györffy 1963-1998 7 GrynaeusA. - Grynaeus T. 2000.; Grynaeus A.~Grynaeus T. 2001. A térképen azok a megyék láthatók, melynek adatai megjelentek Győrffy György köteteiben, és így feldolgozhatok voltak. rületéről is! Ez a kép kétféleképpen értelmezhető: a, a forrásokban szereplő ’bükk’, ’fagus’ nevű fa nem azonos a mai középhegységi erdőalkotó fánkkal, a Fagus sylvatica L. nevű növénnyel vagy b, a forrásokban szereplő ’bükk’, ’fagus’ nevű fa azonos a mai középhegységi erdőalkotó fánkkal, a Fagus sylvatica L. nevű növénnyel, mert akkor más növényföldrajzi (és éghajlati) sajátosságok jellemezték a Kárpát-medencét, így e fa a középkorban nem (csak) középhegységi növényként értelmezendő. Visszakanyarodva az írott források sajátosságaihoz, ki kell emelni még egy előnyt: ezek az adatok időhöz köthetők, sok esetben nagy pontossággal. De ez az időhöz kötöttség csak első említés típusú! Azaz biztosan csak azt állíthatjuk, hogy ekkor fordult elő az írott adatokban első alkalommal, ami semmit nem árul el a növény korábbi jelenlétéről vagy ennek hiányáról! Arról nem is beszélve, hogy az ilyen írott forrásaink időben erősen korlátozottan állnak a rendelkezésünkre, így mondjuk az államalapítás előtti időkről semmit nem tudunk meg belőlük! A kutatás másik kedvelt forráscsoportját az ábrázolások képezik. Ezek azért nagyon értékesek, mert sok esetben olyan minőségűek, hogy az ábrázolt növény biológiai azonosítása is könnyedén megvalósítható. Közismert MS mester nagyszerű alkotása, a Nemzeti Galériában őrzött Visitatio kép. A kép bal sarkában egy tökéletesen megfestett íriszt, avagy nőszirmot (Iris sanguinea) láthatunk. íme egy biológiailag nagy pontossággal azonosítható forrásadat, egy Magyarországon több változatban is őshonos növényről! A festmények készítési időpontja (általában) viszonylag pontosan meghatározható és eredeti helyük is sok esetben ismert. Azaz, az ilyen források biológiailag pontos, időponthoz és helyhez jól köthető adatot jelentenek! Viszont értelemszerűen nem árulnak el semmit a növény korabeli elnevezéséről... Ezen felül a művészettörténészek is óvatosságra intenek bennünket, mert az adott ábrázolás esetében nem tudunk semmit a mintakönyvek esetleges használatának hatásáról. Ugyanis azt tudjuk, hogy a festők a középkorban a megrendelővel való tárgyaláskor mintakönyveket is használva rögzítették a képek tartalmát. De miben állapodtak meg? Abban, hogy egy szép kék virág legyen a kép sarkában, vagy abban, hogy az egy írisz legyen ? Mert - mondjuk - az a település jellegzetes növénye, vagy a megrendelő feleségének kedvenc virága? Esetleg e növény valami többletjelentést hordozott akkor és ott? Erre a kérdésre (újabb forráscsoport felbukkanásáig) nincs válasz, és az ikonográfiái kutatások is csak értelmezési lehetőségre hívják fel a figyelmet. Ezen a ponton kell visszakanyarodnunk Rapaics Rajmund említett elgondolásához. Kicsit leegyszerűsítve a kérdést : ismerték - példánknál maradva - eleink az íriszt, és volt is rá magyar szavuk, vagy megtetszett nekik a szép növény, ami a kolostorkertben virágzik? Rapaics toposzával elsőként érdemben a magyarországi ethnobotanika meghatározó és az ethnomedicina megteremtő alakja, dr. Grynaeus Tamás szállt szembe, botanikus és történész 26
